Ha Migaľék átállnak az ellenzékhez, Huliakék pedig nem támogatják a kormányt

Ez gyakorlatilag a legrosszabb elképzelhető forgatókönyv a jövőbeli fejleményeket tekintve. Az ok: egy olyan kormánykoalíció, amely 79 képviselő támogatásán áll, és nem számíthat Migaľék 4 valamint Huliakék 3 képviselőjének a támogatására, csak 72 képviselővel rendelkezne, elveszítené parlamenti többségét, és így a kormányzóképességét is. Ráadásul az ellenzéknek is még Migaľék 4 képviselőjével is csak 75 szavazata lenne, így szintén képtelen lenne kormányozni. Ez a forgatókönyv logikusan előre hozott választásokhoz vezetne.

Ha Migaľ és társai ellenzékbe vonulnak, Huliakék pedig megegyeznek

Bár ez a forgatókönyv nem a legrosszabb, elég komoly bonyodalmat okozhat, mivel 75 képviselő támogatásával sem lehet hosszú távon érdemben működni és kormányozni. Ez a forgatókönyv Huliakék támogatásán áll vagy bukik, akik hajlandók elcserélni Robert Fico kormányának a támogatását a szlovák környezetvédelmi minisztériumért cserébe, amelynél a miniszteri posztot jelenleg Tomáš Taraba tölti be, miközben kérdéses, hogy a parlamentbe visszakerült Tarabáék hogyan viszonyulnának a kormánykoalíció támogatásához.

A kormány átalakítása

Az egyik alternatíva a kormány átalakítása, azaz a koalíciós szerződés megnyitása és a koalíción belüli arányok megváltoztatása, amely nagyobb mértékben tükrözné az új politikai valóságot. Ennek a sémának a része elkerülhetetlenül magában foglalná Rudolf Huliak új környezetvédelmi miniszterré történő kinevezését. Ezen túlmenően a Hlas pártnak vissza kell vonnia Denisa Saková gazdasági minisztert a kormányból, hogy a parlamentbe való visszatérése után gyakorolhassa a mandátumát, amit átmenetileg nem gyakorol a miniszteri funkciója miatt. Ez a manőver semlegesíthetné a kormányhoz egyre kevésbé lojális Samuel Migaľ (Hlas) képviselővel kapcsolatos problémát, aki csak pótképviselőként van jelen a parlamentben.

Előre hozott választások

Az előzőekben ismertetett három lehetséges forgatókönyv mellett még egy forgatókönyv kínálkozik, mégpedig az, amely előre hozott parlamenti választások lehetőségét vetíti előre. Ez a manőver lehetővé tenné a kártyák újraosztását, valamint a problémás és hűtlen képviselők kiszűrését. Ennek a lépésnek azonban csak akkor van logikája, ha Robert Fico bízik abban, hogy a Smer olyan eredményt érhet el a választásokon, amely lehetővé teszi számára, hogy megegyezzen Milan Uhríkkal, és kétpárti koalíciót alakítson az utóbbi által vezetett Republika mozgalommal, vagy hármas koalíciót a Hlas párttal, amely azonban, amikor még Pellegrini állt az élén, kizárta az együttműködést a Republikával.

Bár valószínűleg ez a forgatókönyv lenne a legtisztább megoldás a kialakult helyzetre, számos kockázatot is rejt magában. Először is fennáll a külső hatások és az ún. román forgatókönyv kockázata. Ennek a lényege, hogy a Szlovákia-ellenes erők, a Soros-család és a brüsszeli klikk megpróbálhatják újrahasznosítani a Romániában alkalmazott eljárást. Ott az elnökválasztás első fordulóját rosszindulatból törölték, mert egy olyan jelölt végzett az első helyen, akivel nem azonosultak. Nem elképzelhetetlen, hogy ezt ismét bevetnék, mint a számukra nem tetsző választási eredmény érvénytelenítésének immár bevett módját. Olyanok lennének, mint egy szerencsejátékos, aki egy nyerőgépnél addig pörgetné a kombinációkat, amíg a kívánt eredmény fel nem bukkan, ami garantálja számára a nyereményt és az elégedettséget.

Másodszor, ennek a stratégiának a sikere azon múlik, hogy a Republika milyen eredményt ér el a választásokon. Bár nagyon valószínű, hogy a következő választások után ez a mozgalom bejut a parlamentbe, fontos lesz, hogy milyen eredmény alapján lesz értelme a kényelmes parlamenti többséggel rendelkező kétpárti koalíció témájával foglalkozni.

Harmadszor, ha a választások eredménye úgy alakulna, hogy a Smer, a Republika és a Hlas hármas koalíciójára lenne szükség a parlamenti többség eléréséhez, akkor minőségileg a maihoz hasonló helyzetben lennénk, mert a Smer liberális és progresszív kistestvérének számító Hlas soraiban sok olyan ember található, aki kacérkodik a liberális és progresszív világnézettel, valamint a jelenlegi politikai ellenzék pártjaival történő együttműködés lehetőségével.

Negyedszer, egy ilyen megoldás mellékhatásaként megkopna a Smer azzal kapcsolatos nimbusza, hogy eddig minden választási ciklusát végigkormányozta. Ez ugyan csak egy apró esztétikai hiba lenne, ám egy olyan képzeletbeli fordulópontot jelenthetne, mint az egykor legendás sztálingrádi csata. Bár ez még nem jelentette a német Wehrmacht végleges vereségét, összességében – a Moszkva elfoglalására irányuló offenzíva kudarcát is beleszámítva – a hadműveleti kezdeményezés elvesztését jelentette, amit már 1943-ban Kurszknál sem sikerült visszaszerezni, a német hadsereg legyőzhetetlenségének a gondolata így végleg elszállt.