A szlovák parlamenti bizottsági ülés témája az Európai Tanács csütörtöki csúcstalálkozója volt. Ez egy kulcsfontosságú találkozó az uniós tagállamok számára, hiszen terítéken van egy újabb szankciós csomag az Orosz Föderáció ellen, valamint a belső égésű motorok tilalma (2035-től – a szlovák miniszterelnök erről személyesen is tárgyalni kíván a német kancellárral). Szó volt továbbá az energiaárakkal és a kibocsátási engedélyekkel kapcsolatos általános problémákról is. Ahogy a klasszikusok mondanák: itt már vége a tréfának. Vagy ahogy a szlovák miniszterelnök fogalmazott: „Az Európai Unió sz*rban van…” Sajnos. Hozzátette azonban, hogy a szankciós csomagot csak akkor fogja támogatni, ha nyugati partnereink biztosítékot adnak arra, hogy az Európai Bizottság reagálni fog az energiaárak emelkedésére. Hát, ígérni sok mindent lehet…

Hogyan égette le magát Šimečka

Az ellenzéki Progresszív Szlovákia vezetője, Michal Šimečka felvetette, hogy az Európai Unió versenyképességét Szlovákia húzza le, mivel állítólag csaknem a legrosszabbul teljesít. E logika szerint tehát az európai közösség jóléte Szlovákián múlik? Nem tudom, mit tanítanak Oxfordban, de még nem hallottam olyat, hogy egy kis ország lenne felelős egy olyan szövetség állapotáért, amelynek élén hatalmas, posztkoloniális gazdaságok állnak (amelyek gyakorlatilag kimeríthetetlen erőforrásokkal rendelkeznek, és történelmi okokból továbbra is különböző formákban kereskedelmileg összekapcsoltak velük). Robert Fico ehhez a Facebook-oldalán csak annyit fűzött hozzá: „Úgy tűnik, Šimečka kisegítő iskolájáról szóló hírek tényleg nem voltak álhírek.”

Alapos leckét kaptak

Így működik az ellenzéki politika: Šimečka spontán „gyöngyszemet” ejt el, amit aztán felkapnak, és szónoklatokban ismételgetik. A miniszterelnök is így látja: tehát az ötmilliós Szlovákia húzza le Európa versenyképességét? Itt élnek a legrosszabbul a világon, persze. A Šimečka-féle csapatot sértették a miniszterelnök megjegyzései, ezért Fico kénytelen volt elmagyarázni egy másik tényt: a szlovákiai politikai küzdelem már olyan előrehaladott szakaszba jutott, hogy egy közjogi méltóságra rálőttek – politikai, nem személyes okokból. Ezért ne érezzék magukat sértve, ha nyíltan, esetleg kissé nyersebben megmutatja nekik, hová is mehetnek.

Putyintól kiütést kapnának

Egy másik témában Beáta Jurík, a Progresszív Szlovákia parlamenti képviselője is elvesztette a türelmét. Azért, mert Magyarország nem hajtaná végre a Putyin elnök elleni elfogatóparancsot, amikor az találkozik Trump elnökkel. Úgy tűnik, hogy bár az ellenzék békét hirdet, sokkal szívesebben látná Putyint rács mögött… A szlovák miniszterelnök kinevette a teremben ülő progresszíveket, szarkasztikusan megjegyezve: Putyin érintésétől kiütést kapnának. Valóban úgy tűnik, hogy ők nem a párbeszédben, nem a diplomáciai megoldásban érdekeltek. Ultimátumokat viszont szívesen osztogatnának – csakhogy a nagyhatalmakkal így nem lehet bánni.

Ha valaki valóban képes békét teremteni Ukrajnában, az csak Trump és Putyin lehet. Mert itt valójában a Donbaszról van szó, semmi másról – és ezt mindketten tudják. Oroszország nem fog visszavonulni, nem hagyja ott a saját állampolgárait Ukrajna azon részén az ukrán rezsim kénye-kedvére. Hiszen ha most visszavonulnának, az eddigi konfliktus fejleményei alapján még súlyosabb megtorlásokra lehetne számítani, mint korábban. Ezt minden józan, geopolitikailag tájékozott ember tudja. Éppen ezért üdvözlendő, hogy Orbán Viktor biztonságos teret teremt a világ csúcsvezetőinek a találkozójához. A szlovák ellenzékieknek azonban ezt hiába magyaráznánk – az oxfordi diploma sem segít rajtuk… (Hlavné správy)