Október 9-én Németországban válságtanácskozást tartanak, ahol a gyártók (VW, Mercedes, BMW) közvetlenül találkoznak Friedrich Merz német kancellárral, hogy megvitassák a legégetőbb kérdéseket. Egy dolgot azonban már most felírhatnak maguknak: olcsó energia nélkül nincs menekvés. Nem tetszik nekik az orosz gáz? Rendben, hozzák be akár Amerikából. Majd meglátjuk, mennyivel drágulnak az autók, és ki engedheti meg magának a vásárlást. Talán végül mégis Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének az ötlete győz, miszerint „kis európai autóra” van szükség, amelyről nemrég beszélt. Vagy visszatérnek a régi jó Trabantok, és a lábunkkal hajtjuk őket, mint a Flinstone családban. Néha az az érzésem, hogy ez a „progresszív” Unió valójában visszafelé halad, és visszavisz minket azokba az időkbe, ahonnan a nagy- és a dédszüleink kemény munkával próbáltak kiemelkedni…

Az orosz gáz csak az egyenlet első része. A második az olcsó villamosenergia-termelés atomerőművek segítségével. Hiába panaszkodunk az állítólagos tragikus környezeti következményeik miatt! Olyan jólétet teremtettünk magunknak, amely nagymértékben a viszonylag olcsó nukleáris energiától függ. Semmilyen megújuló, zöld energiaforrás nem képes helyettesíteni az atomerőművek hatékonyságát – erről még a Greenpeace-aktivisták sem nagyon vitatkoznának. Akik egyébként kitartóan dolgoznak a világ elszegényítésén, amikor a nukleáris ipar nélküli világot hirdetik. Állítólag csak így lehet a világ tiszta és biztonságos. Már csak színes karszalagot kellene hordaniuk, és készen állna az új Grünejugend…

És tudják, mi a paradoxon? Miközben a „fejlett világ” polgárai egyre szegényebbek lesznek, a fejlődő országok lakói lassan javítanak a helyzetükön. Nemrég a moszkvai World Atomic Week-en Etiópia képviselője (132 millió lakos) kijelentette: a jövő Afrikája a nukleáris energián alapul. Ez ennyire egyszerű – a nyersanyagokban leggazdagabb kontinens a fejlődéshez atomerőművekre szorul. Ez az, amit józan észnek, fejlődésnek és modernizációnak hívunk – az emberek javára. Igen, a kockázatokkal együtt, amelyeket ez a fajta energia előidézhet. Ahelyett azonban, hogy irreális álmokat kergetnénk a szélturbinákról, inkább arra kellene koncentrálni, hogyan minimalizálhatjuk a kockázatokat.

Az afrikai irány helyességét igazolja az is, hogy a Világbank megszüntette az atomerőmű-építés finanszírozására vonatkozó tilalmat Afrikában. A befektetőknek szabad kezet adtak. Elsősorban Oroszország és Kína aktív a régióban (a posztkoloniális Franciaország sem mondta ki a végső szót, de érthető okokból nem örvend nagy népszerűségnek). Jelenleg egyetlen működő afrikai atomerőmű van, Dél-Afrikában, míg Egyiptomban négy reaktor épül – orosz beruházásként. Ghána, Kenya és Nigéria már a tervezés előrehaladott fázisánál tart, és szóba kerültek a kis moduláris reaktorok is a kisebb országok számára, bár ezek bevezetése várhatóan még beletelik egy évtizedbe.

Mint látható, miközben a Nyugat tévesen (vagy saját butasága miatt) visszafelé halad, a globális Dél országai – hányatott múltjuk és kulturális-civilizációs sajátosságaik ellenére – magasabb szintre törekednek. Ha Európa nem változtat a jelenlegi hozzáállásán, csupán néhány évtized kérdése, hogy teljes gazdasági összeomlásba süllyedjünk, miközben a világ többi része lehagy minket. (Hlavné správy)