Milyen kép tárul elénk a németországi választásokat követően? „A CDU/CSU (Kereszténydemokrata Unió) 29%-on sántikál előre, újraélesztett holttestét vonszolva a politikai tájban, az SPD (Szociáldemokrata Párt) 16%-ra zuhant, belefulladva saját jelentéktelenségébe, a Zöldek – a multikulturalizmusba szerelmes ökopuritánok – pedig kétségbeesetten kapaszkodnak a 12%-ba. De az igazi remegést, az ébredező fenevad földalatti morgását az AfD (Alternatíva Németországért) okozza, amely elképesztő 20%-ra emelkedett, és felemelkedése alapjaiban rengeti meg az élni akaró Nyugatot” – írja Hoffmeister. Szerinte a mai történésekre már Arisztotelész is figyelmeztetett: „Ő már több mint kétezer évvel ezelőtt előre látta, hogy ez bekövetkezik. A Politika című művében figyelmeztetett a demokrácia lassú öngyilkosságára, az ochlokráciába, a csőcselék uralmába való süllyedésére, ahol a plebejus apátia és az elit korrupciója összeesküszik, hogy megfojtsa a polisz lelkét. És most? Németország, az európai projekt szíve, a végstádiumban liheg. Arisztotelész rémálma – ahol a demokrácia oligarchikus zsarnoksággá fajul – a szemünk előtt bontakozott ki, és a nép, megviselten és elárulva, az AfD-hez fordult megváltástásért”.

Az eurosiberia.net kommentárírója szerint ez nem csak egy újabb választás volt. „Ez a kiábrándultak, a kisemmizettek, az európai ipar, az európai identitás és az európai akarat lázadása. Az AfD 20%-a több mint egy szám. Ez egy kalapácsütés a szenilis elitre, amely úgy ragaszkodik a hatalomhoz, mint parazita a haldokló gazdatesthez” – figyelmeztet Hoffmeister, majd így folytatja:

„Németország, az ipari hatalom egykori titánja, most tétlenül nézi, hogy gyárai bezárnak, energiaszámlái ismeretlen magasságokba törnek, utcáit nem a fejlődés menetelése, hanem egy magára hagyott nép csendes kétségbeesése árasztja el. Az igazolatlan tömeges bevándorlás tovább terheli az amúgy is összeomló rendszert, felhígítja a nemzeti kohéziót, fokozza a növekvő bűnözést és elmélyíti a gazdasági zűrzavart. A dezindusztrializáció nem politika; ez egy rituális öngyilkosság, amelyet egy olyan elit osztály szervez, amely gúnyolódik a munkásokon, akiket állítólag képvisel. Ez az önmaga okozta romlás abból az ostoba döntésből ered, hogy a zöld hisztéria hatására megszakították az orosz olaj- és gázszállításokat, és ezzel egyidejűleg leállították a tökéletesen biztonságos és tiszta atomerőműveket, így a nemzet energiahiányossá és sebezhetővé vált. Az AfD felemelkedése a visszahatás, az elnyomottak visszatérése, egy olyan nemzet utolsó, kétségbeesett üvöltése, amely nem hajlandó letérdelni a hóhérai előtt. Mindezek ellenére, még az AfD felemelkedésével együtt is, a rothadás megmarad. A 20% nem elég. Még nem. A CDU, a hatalom örökké alakváltó kaméleonja, bármilyen groteszk koalícióba bele fogja kényszeríteni magát, hogy a gépezet tovább őröljön. A rendszert úgy tervezték, hogy önmagát állandósítsa, hogy megfojtsa az igazi forradalmat, mielőtt az gyökeret verhetne.”

„Az AfD-nek, minden lendülete ellenére, most el kell döntenie, hogy megelégszik-e a tiltakozó szavazatokkal, vagy megragadja a valódi forradalom lehetőségét. Mert Spengler alkonya már itt van, és Arisztotelész leckéje hangosabban cseng, mint valaha: a demokráciák nem lángokban halnak meg, hanem belülről bomlanak szét…, amíg csak elhamvadt romok nem lesznek, amelyek a történelem fejszéjének a lesújtására várnak. És a fejsze közeledik” – zárja írását Constantin von Hoffmeister. (eurosiberia.net)

Sorozatunk második részét itt olvashatják el.