Az Erasmus+ nem arra van, hogy kétes szexuális gyakorlatokat mutasson be. Eredeti célja nemes volt: tanulmányi csereprogramok és a kulturális sajátosságok megismerése. Igen, a BDSM (kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség és szadizmus-mazochizmus) is „sajátosság” – bizonyos értelemben… De akarunk-e ezzel azonosulni és „tanulmányozni” ezt? Ezért küldtük a gyermekeinket az egyetemre? Aztán majd csodálkozunk, ha „másként” térnek haza.

A „Ki fél az obszcenitástól” című brosúra ezekkel a szavakkal fogadja az olvasót: „Ez a szöveg a Második coming out projekt része, amely 2024-ben jött létre a Kvírko projekt keretében, a Saplinq civil szervezet szervezésében.” Olvasóink már régóta tudják, milyen emberekről van ott szó. A Saplinq még Ódor Lajos volt miniszterelnöksége alatt is bőkezű támogatásokat kapott, és úgy tűnik, ma sem megy rosszul nekik… A kézikönyv szerint: „Azok az emberek, akik a BDSM-et gyakorolják, mentálisan egészségesek, és nem fordul elő náluk gyakrabban szexuális zavar.” Továbbá: az emberek 10%-a aktívan foglalkozik BDSM-mel, és akár 60 százalékuknak vannak vagy voltak ilyen szexuális fantáziái. És persze, biztosan mindenki tart kötelet az autójában is, „erre a célra”.

A statisztika nem hazudhat?

Ha valaki elolvassa ezt az anyagot, könnyen azt a benyomást keltheti benne, hogy a konszenzusos erőszak a hálószobában (vagy a kínzókamrában) tulajdonképpen kellemes dolog. Talán még jobb élmény is, mint a szerelmesek közti „hagyományos” szeretkezés. És ehhez semmi köze a gyermekkori traumáknak; a fájdalommal járó megkötözés vagy alá-fölérendeltség „egyszerűen jó mindkét félnek”. Nézzék csak meg „A szürke ötven árnyalata” című filmet – az nemcsak hogy legitimálja az ilyen viselkedést, de még piedesztálra is emeli. A trend megállíthatatlan – vagy beszállsz, vagy maradsz a „maradi” kívülállók között.

A betegségek nemzetközi osztályozásából már eltávolították a szadomazochizmust a szexuális devianciák közül – természetesen a „progresszív északi országok” kezdeményezésére. Egy kis aktivistacsoport úgy dönt, hogy az akaratát hivatalosan is keresztülviszi, és az orvosi bizottság nyomás alatt (kesztyűs kézzel) határoz úgy, hogy ami évtizedekig érvényes volt a papíron (és évszázadok óta a józan ész szerint is), az mostantól másként van. Ennek ellenére a brosúra arra panaszkodik, hogy: „A BDSM-et gyakorló emberek diszkriminációval és érzéketlen reakciókkal találkoznak mentális egészségük ellátásában. Szexualitásukat betegnek, veszélyesnek, kezelést igénylőnek tartják…” Hát, nem tudom, még mit akarnak. Térdre kéne borulnunk az alázatos, erőszakos szexuális gyakorlatok előtt, amelyeket két (vagy több) ember végez?

Gyermekek indoktrinálása

Az aktivisták szégyen nélkül bevallják, hogy legszívesebben már a gyerekeket is bevezetnék az LMBTQ-gyakorlatba: „Vagy olyan korban vannak, amikor még nem tudnak a szexről, és ezért a BDSM-et csak nem szexuális jelentésein keresztül lehet nekik elmagyarázni (mint játék, jelmez stb.), vagy idősebbek, és akkor ez már nem lesz számukra újdonság.” Így képzelik el a gyermeki lélek világát: mindent megmagyarázunk nekik! Aztán ha felnőttként nem találnak kielégülést egy „hagyományos” partnerrel, majd panaszkodhatnak. De még nagyobb arcátlanság az az állítás, hogy léteznek „kink” (szexuálisan eltérő) gyerekek: „A kink fiatalok számára felszabadító és megnyugtató lehet látni ugyanilyen felnőtt embereket, ahogy az LMBTQ-fiataloknak is jót tesz látni felnőtt LMBTQ-személyeket. Ez megmutatja nekik, hogy a szexualitásuk egészséges és pozitív, hogy nincsenek egyedül, és hogy van jövőjük. Nem szabad alábecsülni az ilyen interakciók jelentőségét.”

Micsoda badarságok ezek, teljes ellentétben azzal, amit a fejlődéslélektan tanít! Arról nem is beszélve, hogy a dokumentum szerzői annyira „különbözni” akarnak, hogy még a helyesírást is figyelmen kívül hagyják, és önkényesen cserélgetik a betűket. Nagyon trendi, tényleg. Szülők, ne hagyjátok, hogy elvegyék a gyerekeiteket! (Hlavné správy)