Igaz, a korábbi rendszer idején nem lehetett kimenni a térre és kormányellenes jelszavakat kiabálni. Akkor ezért fizikai büntetés fenyegetett. A mai kor módszerei ugyan finomabbak, az elv azonban ugyanaz: ha valaki nyilvánosan a központi – kritikátlanul nyugatpárti – hangnemtől eltérően nyilatkozik, azonnal rásütik a bélyeget: „szánalmas”, „oroszbarát”, „oltásellenes” stb. És ez a hangnem létezik, tagadni sem érdemes, hiszen a média, az aktivisták és az ellenzékiek bőszen táplálják. Emiatt sok ember inkább megtartja magának a politikai véleményét, mintsem hogy ki legyen téve a megszégyenítésnek, például a munkahelyén.

Ez volna a demokrácia?

Ha egyszer szólásszabadság van, azt bármiféle retorzió nélkül lehetne gyakorolni. Csakhogy a nyugatpárti média és a vele összefonódott politikusok nem bírják elviselni, ha valaki másként látja a dolgokat. Például azt sem hajlandók elismerni, hogy a szocialista rendszer biztosított bizonyos szociális előnyöket és gazdasági biztonságot az embereknek, akiknek nem kellett aggódniuk, lesz-e jövő hónapban pénzük a lakbérre. Persze, ha most valaki hasonló érvet hoz fel, rögtön azzal vádolják, hogy diktatúrát vagy szélsőséges rezsimeket támogat. Ha pedig netán saját véleményét egy nem nyugati médiában fejti ki, azonnal „árulónak” bélyegzik. Csak figyeljük meg, milyen vihart kavart, hogy a szlovák kormánypárt, a Smer képviselője, Richard Glück szerepelt az orosz Russia Today televízió műsorában…

Mindenki veszélyben van

A rosszindulatú címkézés (sőt, akár letiltás) célpontjává vált az úgynevezett alternatív média is. Pontosan ezeket (köztük a Hlavné správy portált) dicsérte Glück az RT adásában, amiért jó munkát végeznek. Mert az alternatív sajtó tevékenységével a demokrácia egyik pillérét biztosítja: a véleménypluralizmust. Hiszen a fősodratú liberális média mind egy kaptafára működik. Apropó! Úgy rémlik, hogy az egyik ilyen liberális lap, a Sme munkatársa, Zuzana Kovačič Hanzelová volt az, aki egyszer kijelentette, hogy az alternatív média „nem valódi”, mert nem felel meg az állam által előírt regisztrációs feltételeknek, illetve nem tüntet fel bizonyos adatokat (ami például a Hlavné správy esetében nem igaz). Bár ezek pusztán formai kérdések, akár azt is mondhatnánk, hogy akkor ő sem igazi újságíró, hiszen sosem fejezte be az újságírói tanulmányait…

Valóban szabad újságírás

Az alternatív média megérdemelne egy találóbb elnevezést. Az „alternatíva” szó olyan árnyalatokat is hordoz, amelyek egyesek fülében negatívan csengenek – mintha valami másodlagos, mellékes dologról lenne szó. Sokkal jobban hangzanak az olyan kifejezések, mint polgári, szabad vagy független újságírás. Ráadásul már rég nem igaz, hogy a híreket és publicisztikákat közlő YouTube-csatornák, weboldalak vagy közösségi profilok ne érnék el a profin működő, bejegyzett versenytársaik szintjét. A hatásukat tekintve is figyelemre méltó számokról beszélhetünk. Annyira, hogy a kormánypárti politikusok már megengedhették maguknak, hogy figyelmen kívül hagyják a legnagyobb szlovák kereskedelmi tévécsatorna, a Markíza legnézettebb politikai vitaműsorát, ami végül néhány szerkesztő távozásához vezetett. A fősodratú média feleslegessé vált, a véleménye érdektelen. Meg kell tanulnia együtt élni ezzel. A jajveszékelése azonban addig is messzire elhallatszik majd. (Hlavné správy)