Igen, a fura nevű OCCRP-ről (Organized Crime and Corruption Reporting Project – magyarul Szervezett Bűnözés és Korrupció Jelentési Projekt) beszélünk – arról a szervezetről, amelyet Drew Sullivan, az ex-űrmérnökből lett globalista erkölcscsősz alapított, és amely büszkén vallja: nem írunk olyan országokról, amelyek fizetnek nekünk. Szép, nem?

Aztán jött Brüsszel, és rájött, hogy kár lenne ezt a csodálatos gépezetet parlagon hagyni. A magyar Szuverenitásvédelmi Hivatal legújabb jelentése szerint, amikor Donald Trump amerikai elnök leállította az amerikai pénzcsapot, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és csapata „hősiesen” átvette a szerepet: az EU most már maga finanszírozza azokat, akik cikkeket írnak az „oroszbarát populistákról”, a „demokráciaellenes” kormányokról, meg úgy általában mindenről, ami útjában van a brüsszeli hatalmi álmoknak.

Az Európai Bizottság a Szuverenitásvédelmi Hivatal szerint több mint hatszázezer eurót tolt bele az OCCRP-be „oknyomozásra” hivatkozva. És ez csak az egyik csatorna. A másikon jön a FACT-projekt (Összeesküvés-elméletek és trollok elleni küzdelem), ami már mesterséges intelligenciát vet be, hogy kiszűrje az „összeesküvés-elméleteket”. Magyarul: bármit, ami nem tetszik Brüsszelnek. Erre 1,3 millió eurót kaptak.

A hálózat mögött ott tolonganak a jól ismert nevek: USAID, NED, Open Society, Rockefeller, Rausing Trust, vagyis a demokrácia „bajnokai”. Ők adják a pénzt, az Európai Bizottság pedig a legitimitást. Az egyik diktál, a másik tapsol. Az eredmény: egy magánkézben működő információs hadsereg, amelyik egyszerre „leplez le” és „ellenőrzi a tényeket” – mindig ugyanazt az oldalt segítve. Sullivan és barátai közben nem is tagadják, hogy a munkájuk össze van hangolva az amerikai külpolitikával. És most már az Európai Unióval is. Milyen szép szimbiózis: a washingtoni geopolitika és a brüsszeli „erkölcs” kéz a kézben, miközben „független újságírásról” papolnak. Persze, a magyar olvasó is részesül a „nagy európai igazságból”. A Direkt36 és az Átlátszó révén ide is eljutnak a „független” nyomozások, amelyek meglepő módon mindig ugyanoda lyukadnak ki: hogy Magyarország a sötétség birodalma, és csak Brüsszel fényében van üdvösség.

A brüsszeli bizottság tehát nemcsak szabályozza, hanem egyenesen megrendeli az igazságot. Az Európai Unió új kommunikációs stratégiája egyszerű: ha a narratíva nem illik a tényekhez, cseréld le a tényeket. És ezt hívják ma „tényellenőrzésnek”. Brüsszel új zsoldosai nem fegyverrel, hanem billentyűzettel harcolnak. Nem országokat szállnak meg, hanem az emberek elméjét. De a logika ugyanaz: a „jó oldal”, a liberális, progresszív, globalista tábor mindent megtehet, mert ők ezt a demokrácia nevében teszik. És ha valaki ezt szóvá meri tenni, az természetesen „dezinformátor”, „orosz ügynök”, vagy épp „összeesküvéselmélet-hívő”. Így működik ma az uniós sajtószabadság: mindent kimondhatunk, kivéve az igazságot.