Az idegen országok által végrehajtott médiabefolyásolás alapreceptje rendkívül egyszerű: a politikai érdekérvényesítést elég becsomagolni a „sokszínűségbe”, „független médiába”, „társadalmi felelősségvállalásba”. A gond csak az, hogy az emberek már rég átlátnak ezen a szitán. A Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet hétfőn közzétett felmérése szerint Európa lakosságának a kétharmada találkozott már olyan médiatartalommal, amelyről azonnal tudta, hogy idegen állam propagandacéljait szolgálja. Szóval lehet, hogy Brüsszelben, Washingtonban vagy Londonban azt gondolják, csak pénz kérdése, hogy mindenki szépen kórusban ismételje a betanult mantrát, de a választópolgárok egész egyszerűen ezt már nem veszik be.

És nemcsak hogy nem veszik be, hanem pontosan értik is, mi folyik a háttérben. Amikor megkérdezik őket, miért finanszíroznak idegen államok médiatermékeket, a többség nem ködösít: nem a tájékoztatásért, nem a sokszínűségért, hanem a saját önző érdekeikért. Pont. Ez azért elég világos. Európa huszonhét országában egyetlen olyan helyet sem találtak, ahol a többség elhitte volna a „jó szándékú támogatás” meséjét.

És hogy hol folyik a legdurvább befolyásolás? Természetesen ott, ahol az emberek a legtöbb időt töltik: az online térben. A televízió és a rádió szépen lassan háttérbe szorul, a manipuláció fő terepe a közösségi média, a hírportálok és az influenszerek világa lett. Az európai polgárok ezt nagyon is jól látják: 77 százalékuk szerint a legnagyobb veszély a közösségi médiában van, 71 százalék az influenszerekre mutogat, 70 százalékuk pedig a hírportálokra. És láss csodát: ez nem is légből kapott félelem. A brit külügyminisztérium egész konkrétan szerződést kötött egy céggel, hogy pénzért vásároljon influenszertartalmakat Közép- és Kelet-Európában. De persze mindez nyilván a „független vélemények sokszínűségéért” történt. Vagy mégsem?

A legnagyobb pofon azonban nem ezekben a számokban rejlik, hanem abban, hogy az európaiak egységesen teljes átláthatóságot követelnek. Egész pontosan a 89 százalékuk! Ez már nem egyszerű többség, hanem népakarat. Vagyis az emberek döntő többsége azt üzeni: mutassátok meg a pénz útját, és ne ködösítsetek. Magyarul: hiába öntik a milliárdokat a „civilnek” álcázott projektekbe, a közvélemény világosan látja, hogy ez nem más, mint politikai beavatkozás. És ami talán a legfájdalmasabb a külföldi befolyásolóknak: a perverz politikai játékukat nemhogy nem tudják elrejteni, hanem mostanra tömegek követelik, hogy számoljanak el minden centtel.

Szóval kedves befolyásolók, legyetek bár Washingtonban, Brüsszelben vagy bárhol máshol, jobb, ha hozzászoktok: a színpadon már mindenki látja a zsinórokat, amelyekkel rángatni próbáljátok a bábjaitokat. És ha eddig még működött is a trükk, mostanra lebuktatok.