„Másfél fok! Mint amikor reggel a kávé még túl forró, délutánra meg langyos lesz. Hát igen, az emberiség veszte nyilván nem a háború, a nyomor vagy a drogbiznisz lesz, hanem az, hogy a bolygónk átlaghőmérséklete enyhén felmelegszik” – hívja fel a figyelmet a legújabb, az American Thinker portálon megjelent rendkívül provokatív kommentárjában Richard Blakley. Az amerikai konzervatív kommentátor szerint a fő kérdés, hogyan is mérik ezt a legendás „átlaghőmérsékletet”? Nos, régen úgy, hogy egy vödröt húztak a hajó után, beleraktak egy hőmérőt, és kész: íme, a Föld klímája! Ma már persze jóval fejlettebb a technika: több tízezer állomás, ballon, bója, radar, műhold, meg az unalmas időjárás-megfigyelők. Aztán fogják a régi tengervödör-adatokat, összehasonlítják a műholdas adatokkal, és kijelentik, hogy „bizony, itt az apokalipszis, másfél fokkal melegebb lett”. Mint amikor egy fazék húslevest és egy fagyasztott jégkrémet összeöntesz, majd közlöd, hogy az egész világ langyos.

És akkor jön a nagy szörny: a „szén-dioxid”. Suttogd csak el: karbonlábnyom (egy rendes horrorfilmben itt vészjósló zene következne). Trump szerint azonban ez is átverés, és lám, több mint 1600 tudós is aláírta a nyilatkozatot, hogy nincs semmiféle klímavészhelyzet. Ráadásul szén-dioxid nélkül nem lenne se kenyér, se bor, se erdő, se élet. Most valakik mégis azt próbálják meg elhitetni velünk, hogy ez a gáz a sátán lehelete.

A Föld történetében sokszor volt hússzor ennyi szén-dioxid, és a bolygónk nem olvadt el, mint egy jégkrém a napon. És ma már ugyan Nobel-díjas fizikusok mondják, hogy az egész szén-dioxid-pánik egy „szemenszedett baromság”, a klímahívők mégis inkább hisznek a 19. századi kísérletben, ahol John Tyndall összekeverte a vízpárát a szén-dioxiddal, és azt hitte, hogy a gázok meleget csinálnak, mint a fóliasátorban. Azóta mesélik nekünk az unalomig a „üvegházhatás” nevű mesét. Mostanra viszont már vannak olyan műszereink, amelyek kimutatták: a szén-dioxid pont olyan szűk hullámhosszon nyel el energiát, ahol alig van mit elnyelni. Magyarul: ez a nagy „hőcsapda” kb. annyira veszélyes, mint egy lyukas esernyő a sivatag közepén.

Blakley szerint azonban a félelem jó üzlet. A politikusok szeretnek világmegmentő szerepében tetszelegni, miközben szénadót, energialimitet és zöldbizniszt nyomnak le a torkunkon. És aki kételkedik, az rögtön „klímatagadó”. Igen, mert gondolkodni ma lázadásnak számít. Szóval, lehet tovább reszketni a másfél fok miatt, de közben érdemes észben tartani, hogy az igazi veszély nem az, hogy a Föld hőmérséklete enyhén nő, hanem hogy hagyjuk, hogy néhány „zöld megváltó” irányítsa az életünket, megszabva azt is, hogy mennyi áramot, húst vagy benzint használhatunk. A klíma nem omlik össze, csak a józan ész. (American Thinker)