A katolikus egyház szemszögéből jelenleg az úgynevezett szentévben élünk, amelyet jubileumi évnek is neveznek. Ez a bibliai hagyományon alapulva 25 évente ismétlődik. A világ minden hívője számára ennek kapcsán nagy jelentősége van annak a reménynek, hogy bűneikért bocsánatot nyerhetnek. Hogy egész pontosak legyünk, idézzük magát a Vatikánt: „Minden valóban bűnbánó hívő, aki teljesen kizár minden vonzalmat a bűn iránt … a bűnbánat szentsége által megtisztulva és a szentáldozásban megerősödve, majd a Szentatya szándékára imádkozva, elnyerheti az Egyház kincstárából a teljes búcsút, a bűnökért járó büntetés elengedését, amelyet az elhunyt lelkek javára is felajánlhat.” Ez nagy dolog mindenki életében, aki aktívan dolgozik azon, hogy a „túlvilágon” tisztességes hírnévre tegyen szert. Csakhogy a szentévet meggyalázták. Múlt hétvégén ugyanis olyan zarándokok érkeztek Rómába, akik LMBTQ-zászlókat vittek…

Hivatalos fogadtatás

A sokkoló hírt a brit BBC hírcsatorna közölte. Eszerint nagyjából 1400, az LMBTQ-közösséghez tartozó, a világ 20 országából származó „katolikus” fejezte be zarándoklatát a Vatikánban – kereszteket vittek a kezükben, de például szivárványmintás legyezőket is. Nem hiányoztak a tematikus LMBTQ-pólók sem. És képzeljék el: ez nem gerillaakció volt, az érkezésük szerepelt a hivatalos vatikáni naptárban! Tehát a legfelsőbb szinten lévő hit őrzői nemcsak hogy tudtak róla, mi fog történni, hanem még jóvá is hagyták…

Aligha akad épeszű ember, aki ne látná, hogy ez nem Isten műve. Igen, a jubileumi év kapcsán a megbékélés, az irgalmasság és a megbocsátás évéről beszélünk. Néhányan azonban szeretik Isten szavát és útmutatásait a maguk módján értelmezni. Emlékeztetni szeretném az érintetteket, hogy a búcsú elnyerésének feltétele egyértelmű: „bűnbánó hívő, aki teljesen kizár minden vonzalmat a bűn iránt”. És hiába haragszanak rám a „haladó” papok vagy teológusok, a homoszexuális aktus a katolikus egyház szabályai szerint bizony bűnnek számít. Aligha kell sokadik alkalommal felsorolnom a Biblia számos idézetét, amelyek ezt fehéren-feketén alátámasztják. Szeretet ide vagy oda.

A „bűnre való hajlam” azt jelenti: tudod, hogy nem kellene valamit tenned, de nem tudod elfojtani a késztetést. A jól ismert formula azt mondja, hogy a bűnöst szeretni kell, de nem a bűnét. Az idézett vatikáni nyilatkozat szerint magának a bűnösnek kell bűnbánónak lennie, ha megbékélést és Isten bocsánatát keresi. Akkor mit gondolhat egy átlagember, egy hétköznapi bűnös, amikor LMBTQ-párti emberek tömegét látja, akik szexuális másságuk jelképeivel vonulnak be a Szent Péter-bazilikába?

Meddig mennek el?

Kedves barátaim, az én szememben a katolikus hit újabb fontos csatában szenvedett vereséget. De ismétlem, hogy ne értsenek félre: a „szokványoshoz” képest más szexuális irányultságot vallani, mindenki magánügye. Vannak barátaim ezekből a körökből, rendes emberek, szakmai sikereket is elérnek. A probléma akkor keletkezik, amikor az üzeneteiket és szimbólumaikat az egész társadalomra próbálják meg ráerőltetni. És álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer eljön a pillanat, amikor szimbólumaik a Vatikán szakrális tereit zavarják meg.

Egyelőre úgy tűnik, a jelenlegi pápa személyesen nem találkozik a delegációval, de a helyzet ilyetén alakulása mellett csak idő kérdése, mikor vernek gyökeret a Vatikánban. Akkor hát kinek is szolgál egy ilyen egyház?