Ukrajna az elmúlt napokban ismét a Magyarországra és Szlovákiába vezető Barátság kőolajvezeték oroszországi szakaszát támadta, aminek következtében átmenetileg leállt a szállítás mindkét ország irányába. Időközben sikerült kijavítani a károkat, és újra beindulhattak a szállítások, az ügynek azonban számos tanulsága van. A progresszív propaganda például azonnal elindította a kampányt: állítólag a Barátságon keresztüli olajszállítás leállása csupán „technikai probléma”, illetve „szükségszerű reakció az orosz agresszióra”. Az igazságot ismét igyekeztek elrejteni. Az infrastruktúra elleni támadás, amely megszakította a szállítást Szlovákia és Magyarország felé, nem banális probléma – ez geopolitikai bomba.

Liberális álhírgyártás

A liberális média most is a tőle megszokott sztorit nyomja: mindezt Moszkva rendezte meg, ez egy újabb kísérlet „Európa zsarolására”. Az ember azt hinné, hogy legalább ezúttal veszik a fáradságot, hogy elgondolkodjanak a tényeken. De nem – a szándékuk világos: elterelni a figyelmet arról, hogy Ukrajna érintett a szabotázsban. És ha nem közvetlenül Kijev, akkor az „anonim barátai”. A hírt megbízható ügynökségek hozták, amelyek jelezték, hogy a kiesés az energetikai berendezés sérülésével függ össze. Röviddel ezután azonban már megjelentek a „szakértők” és a fősodratú média olyan magyarázatokkal, amelyek akár mulatságosak is lehetnének, ha nem lennének annyira veszélyesek. Állításuk szerint „semmi sem történt”, illetve ez „csak orosz játék”.

Ne feledjük, hogy az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantása is hasonló álhírek kíséretében zajlott. Hivatalosan máig nem tudni, ki a tettes, de a nyugati sajtónak rögtön világos volt – „Oroszország”. Csakhogy a józan ész azt diktálja: Moszkva soha nem semmisítené meg saját, óriási bevételt hozó és befolyást biztosító forrását. Ugyanez a logika érvényes most is: miért kapcsolná le a Kreml a fizető közép-európai ügyfeleit?

Mi isszuk meg a levét

Itt azonban nem Oroszországról van szó. Valakinek egyszerűen szúrja a szemét, hogy Szlovákia és Magyarország megőrizte józan, pragmatikus hozzáállását az energetika esetében is. Valaki úgy döntött, hogy meg kell fosztani minket attól a stabilitástól, amit a Barátság kőolajvezeték biztosít, és helyette végleg a brüsszeli „zöld” dogmák felé kell fordulnunk. A legszomorúbb, hogy a liberális elemzőink úgy mentegetik az infrastruktúra elleni támadást, mintha az a „demokráciáért folytatott harc” része lenne. Azt mondják, ki kell bírnunk, „fokozni kell a nyomást Moszkvára”. De ki fog szenvedni? Nem az amerikai stratégák, nem a brüsszeli bürokraták. Mi fogunk szenvedni – egyszerű emberek, akiknek munkába kell járniuk, fűteniük kell a házukat és valahogy fenntartani az életszínvonalukat.

Támadás a szuverenitásunkra

A Barátság kőolajvezeték létfontosságú számunkra. Ha a vezetéket támadják, a szuverenitásunkra törnek. Az pedig, hogy mindez úgy történik, hogy Brüsszelből egyetlen támogató hangot sem intéznek hozzánk, valódi szégyen. Mert amikor gázvezeték vagy olajvezeték ég, nem csak egy cső ég – hanem az egész régió jövője. Kérdezzük meg tehát hangosan: ki is szabotálja valójában Európát? Oroszország, amely továbbra is el akarja adni az olaját? Vagy azok, akik legszívesebben az egész kontinenst egy végtelen háborúba taszítanák – még ha ez Közép-Európa energetikai összeomlását is jelentené?

Bárhogyan is próbálja eltakarni a tényeket a liberális média, az igazság egyszerű: a Barátság kőolajvezeték leállása nem holmi technikai apróság, hanem történelmi jelzés. Jelzés, hogy Közép-Európa a geopolitikai harc frontvonalába került. És ha nem kezdünk el magunkra gondolni, végül egy számunkra idegen háború áldozataiként fogjuk végezni. (Hlavné správy)