A liberális nyáj összeesküvéselmélet-hívői már csak a sarokban duzzoghatnak. Az elméletük, miszerint Moszkva beavatkozott a 2016-os amerikai választásokba, teljesen alaptalannak bizonyult. Bár már régóta tudni lehetett, hogy a Russiagate egy fantazmagória, mostanra kerültek elő olyan információk, amelyek végképp megsemmisítő csapást mértek a hamis fenyegetést terjesztőkre…

Kik állnak a háttérben?

A tényeket a nemzeti konzervatív Mike Benz, az amerikai államigazgatás egykori munkatársa osztotta meg a nyilvánossággal az X közösségi oldalán. Ebben az újonnan elérhetővé tett e-mailes levelezésre hivatkozik, amelyet Leonard Benardo, Soros György Nyílt Társadalom Alapítványának alelnöke folytatott. Ebben többek között az áll, hogy Hillary Clinton jóváhagyta azt az ötletet, miszerint Trump és orosz hackerek akadályozták a választásokat: „A cél, hogy ebből az orosz lépésből belföldi ügy legyen. Mondjátok például, hogy ez fenyegetést jelent a kritikus infrastruktúrára, hogy ijesztőbbnek tűnjön…”

Íme, fehéren-feketén a beismerés: a „ruszki fenyegetés” narratívája a 2016-os amerikai választásokkal kapcsolatban nem volt más, mint kitaláció. Ráadásul házon belülről! A „kritikus infrastruktúra” kifejezés (amely alatt például gátakat, víz alatti kábeleket vagy műholdas összeköttetést lehet érteni) ezután felhatalmazást adott a Belbiztonsági Minisztérium (Department of Homeland Security) számára, hogy a közösségi médiában cenzúrát alkalmazzon. És nem csak ezt…

Milliók a nagy semmire

„Az ország minden egyes egyetemét érintette a Russiagate-ügy” – mondja Mike Benz. „Harvard: több tízmillió dollár ment az orosz beavatkozás kutatására. Az amerikai katonai egyetem: pénzek katonai stratégia tanulmányozására orosz befolyás feltételezett körülményei között. Milliárdok nonprofit szervezeteknek, hogy tanulmányokat és ellenakciókat készítsenek az orosz befolyás ellen – amikor az valójában nem is létezett. És ők tudták, hogy nem létezett – végig.”

A ruszofób mánia, amely Európa felett is sötét árnyként jelent meg, tehát a tengeren túlról érkezett hozzánk. A trollfarmokat és az orosz hackerek rémtörténeteit azért találták ki, hogy riogassanak minket, ahogy a felnőttek kísértethistóriákkal ijesztgetik a gyerekeket a tábortűznél. És milyen sokan elhitték! A mai napig hallani teljes meggyőződéssel beszélő embereket, hogy itt hibrid háború zajlik. És nem, nem tagadom, hogy a nagyhatalmak játsszák a saját játékaikat – hiszen a kémkedés a világ egyik legrégibb „szakmája”. A helyzet viszont egészen más, amikor valaki a külföldi befolyásról szóló történetet arra használja, hogy korlátozza a szólásszabadságot.

Nem múlt el a veszély

Szlovákiában is csinálták ezt a volt honvédelmi miniszter, Jaroslav Naď minisztersége idején, emlékeznek? Ha ez a személy újra kormányra kerül, biztosan ugyanaz, ha nem rosszabb forgatókönyv vár ránk. Mert a politikai foglyok számára a rács mögött mindig van hely. És lejárató, titokban rögzített „megrendezett jelenetek” készítésére bizony megvannak a szakmai módszerek…

Záró megjegyzés: Egyelőre az egyetlen, akiről bizonyíthatóan tudjuk, hogy finanszírozott szlovák közéleti személyiségeket a választási küzdelem befolyásolása céljából, az Nagy-Britannia (Zinc-botrány). Akkor milyen „hibrid háborúról” is beszélünk?