Az IPSOS ügynökség egy tavaszi felmérésben, amely csaknem húszezer válaszadó bevonásával, huszonhat országban (Szlovákia nincs köztük) zajlott, megállapította, hogy az LMBTQ-propaganda 2021 óta egyre kevesebb sikert könyvelhet el… Az embereket ugyanis nem lehet a végtelenségig félrevezetni. Ezúttal ezt közvetlenül az adatok is alátámasztják: először is, a meleg, leszbikus, transznemű stb. „értékeket” hirdető márkák támogatottsága 49%-ról 41%-ra esett vissza. Jelentős elmozdulás történt azok körében is, akik nyíltan elutasítják az ilyen márkákat: az arányuk 16%-ról 23%-ra nőtt.

LMBTQ a munkahelyen

Itt érdemes megemlíteni a Volkswagen szlovákiai leányvállalatát, amely egy levett szivárványos zászló miatt bocsátott el egy alkalmazottat… Pedig átlagosan tízből csak négy alkalmazott támogatja a munkahelyi szivárványos kezdeményezéseket! Nyilvánvaló tehát, hogy a közvélemény nem osztja olyan egyértelműen a nagyvállalatok érdekeit, mint ahogyan azt sokan szeretnék. És mit mond erről az Ipsos ügynökség PR-menedzsere, Barbora Ostrožovičová? Azt állítja: „A haladás útja gyakran tele van akadályokkal. És így van ez az LMBTQ-közösség egyenlő jogaiért és teljes elfogadásáért folytatott küzdelemben is.”

Miféle haladásról beszélünk? A kollektív Nyugat olyan jólétben él, hogy már nem tud mit kezdeni magával, és meg akar győzni bennünket arról, hogy – még Isten színe előtt is – normalizálni kell egy olyan, nem standard szexuális vágyat, amely képtelen gyermek fogantatására. Komolyan el akarják hitetni velünk, hogy két férfi, akik anális szexet gyakorolnak, ugyanolyan házasságot köthetnek, mint egy hagyományos pár? Hiszen – ahogyan már sokszor hangsúlyoztam – ez nem a szeretetről szól, hanem a szexuális vágyról.

Fanatikus liberálisok

Remélném, hogy ezzel a dolog el van rendezve. De természetesen nincs, hiszen a fanatikus liberálisok és progresszívek továbbra is ránk akarják erőltetni a haladásról alkotott elképzeléseiket. Annak ellenére, hogy az embereknek már elegük van az olyan ostobaságokból is, mint a transznemű sportolók, tehát a férfiak és nők közös megmérettetése egyes sportágakban. Mit szóljon ehhez egy becsületesen edző női súlyemelő, ha könnyedén megelőzi őt egy férfi, aki nőnek adja ki magát? Nem hangzik ez önöknek egy rossz viccnek? A felmérés válaszadóinak láthatóan igen, mert a transzsportolás támogatottsága a mérés kezdete óta 10 százalékponttal, 22%-ra csökkent. Azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy ez gyenge eredmény…

Kit is diszkriminálnak?

A kutatás azt is megállapította, hogy négyből három megkérdezett úgy gondolja, hogy az LMBTQ-közösség tagjait „védeni kellene a diszkriminációval szemben a munkahelyen, lakhatásban és a szolgáltatásokhoz – például éttermekhez, üzletekhez – való hozzáférés során.” Ezzel teljesen egyetértünk – ez a norma, a standard, a jogi helyzet. A felsorolt területeken senkit sem szabad diszkriminálni – erről szól a demokrácia. Mondják meg őszintén, ismernek olyan embert, akit a szexuális orientációja miatt nem engedtek be egy bárba vagy üzletbe? Hacsak nem provokált szándékosan valamivel, ilyesmi senkivel sem történt meg. Hiszen ezzel a másik fél megszegné a törvényt. Akkor miről is beszélünk?

Az LMBTQ-embereket a kollektív Nyugat országaiban nem éri semmilyen törvényellenes diszkrimináció. Találkoznak olykor egyének vagy kisebb csoportok ellenszenvével? Minden bizonnyal – ugyanúgy, mint bárki más, aki feltűnően és harsányan jelenik meg az utcán. Ma ez a divat – áldozatnak beállítani magunkat, akit mindenki meg akar verni egy sötét sikátorban – a valóság viszont egészen más. Ha nem botlasz bele egy konkrét bűnözőbe, senki nem fog megverni, becsmérelni vagy bármilyen módon diszkriminálni a másságodért. A munkahelyen meg aztán pláne nem. Még azt is merem állítani, hogy egy fejkendőt viselő szlovákiai muszlim nőnek nehezebb dolga van a munkahelyén, mint egy tetovált, különös helyeken piercinget viselő leszbikusnak – de ez már csak az én személyes véleményem.

Mindenesetre úgy tűnik, hogy az LMBTQ-közösséggel szembeni diszkriminációval kapcsolatban a felmérés résztvevői is kételkednek – hiszen azért válaszoltak úgy, ahogy. Saját tapasztalataink alapján is megfigyelhetjük, hogy a széles közvélemény egyre kevésbé támogatja az olyan túlzásokat, mint például az „eldöntetleneknek” szánt WC-k… A józan ész visszatér a színre – háromszoros hurrá!