Az egykor világhatalomnak számító Egyesült Királyság – amely ma már csak az USA mostohagyereke – ismét beindította befolyásolási műveletét Szlovákia ellen. Ezúttal nem influenszerek finanszírozásáról van szó, akiknek az a dolguk, hogy trollkodjanak a vezető kormánypárt, a Smer ellen, hanem arról, hogy kioktatnak minket: miért nem tiltjuk be a számukra „kényelmetlen” orosz médiát, ahogy azt a Nyugat elvárná…

A liberális hírportálok és a szlovák közszolgálati televízió is ujjongva osztják meg a liberális brit agytröszt, a Stratégiai Párbeszéd Intézetének (ISD) a jelentését. Az ISD munkatársai ugyanis „megvizsgálták” néhány európai országot – köztük Szlovákiát – abból a szempontból, hogy mennyire elérhetők a szankcionált orosz médiumok. Kiderült, hogy ezek Szlovákiában a leginkább hozzáférhetők – ezért a lista legaljára kerültünk, mint valami rossz tanuló, akinek szégyenkeznie kellene a sarokban. De miért is? Mert saját fejjel gondolkodunk, és nem félünk másféle gondolatokat is befogadni, mint amit előírnak nekünk?

Totalitárius módszerek

Ezeket a gyakorlatokat nem lehet másként nevezni, mint totalitáriusnak. Hiszen vajon nem pont hasonló tömeges médialekapcsolások történtek a régi rendszerben, 1989 előtt? A rendszerváltás után elvileg a szabadság, a függetlenség és a szólásszabadság lett volna a cél – az információkhoz való szabad hozzáférés. Adjunk az embereknek híreket, és majd ők eldöntik, mit gondolnak. Ehelyett visszaszivárgott a cenzúra – csak most épp a szabadság és demokrácia nevében. Az ilyen állítás természetesen önellentmondás: nem tilthatsz be valamit, miközben a szabadságot hirdeted. Ez két egymásnak ellentmondó fogalom egy mondatban. A liberálisokat azonban nem zavarja a logikátlanság, ha az megfelel a céljaiknak…

Ki áll a háttérben?

De mi is valójában az a Stratégiai Párbeszéd Intézete, hogy önkényesen megbélyegez szuverén államokat, és megmondja nekik, hogyan kellene viselkedniük a demokratikus elvek szerint? Minden jel szerint egy újabb olyan szervezetről van szó, amely „az emberi jogok védelmezőjeként” és „a demokrácia terjesztőjeként” lép fel világszerte, még ott is, ahol erre senki sem kérte. Körülbelül 150 főt foglalkoztatnak (köztük volt kormánytisztviselők és politikusok), központjaik pedig Londonban, Berlinben és Washingtonban találhatók – milyen meglepő!

Módszertanuk három pontban foglalható össze:

Fenyegetések feltárása és elemzése (ide értik nyilván azokat az orosz médiumokat is, amelyeket nálunk nem tiltottak be),

Innovatív stratégiai kommunikációs beavatkozások (értsd: szívesen beleavatkoznak olyan dolgokba, amelyekhez semmi közük),

Politikák bevezetése rendszerszintű változások céljából (vagyis a kormányok és a magánszféra „támogatásán” keresztül a szélsőségesség, gyűlölet és idegen befolyás elleni harcban – ez magyarán annyit jelent, hogy mindent elutasítanak, ami nem a kollektív Nyugat diktátuma szerint működik).

Valós tájékoztatást

De aki ma valóban átfogó képet szeretne kapni a világról, nem támaszkodhat kizárólag a nyugati hírforrásokra. Hiszen az mind ugyanazt a lemezt járatja – agymosás a javából. Alternatíva? Az nincs – ha más nézőpontból tájékoztatsz, máris „dezinformátor” leszel. Semmiféle orosz médium, még a regionális leányvállalatai sem (pl. Sputnik Arabic, RT France stb.) nem tolerálhatók! És mi jön ezután? Betiltják például az indiai Hindustan Times-t is? Talán abban egyetérthetünk, hogy az afrikai, indiai vagy más globális déli országok médiájára nem nehezedik akkora orosz nyomás, hogy torzítsák a híreket. Elég csak összehasonlítani, hogyan és miről számolnak be ők, és hogyan teszi azt a nyugati sajtó – azonnal világos, ki kinek a malmára hajtja a vizet…

Az ISD azonban mégis veszi magának a bátorságot, hogy ajánlásokat tegyen az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak, hogyan viszonyuljanak a más civilizációs körökhöz tartozó médiához! Első helyen természetesen a megfigyelés, észlelés, majd a szankciók betartatása szerepel – tehát viták „moderálása”, sőt weboldalak lekapcsolása. Ez tetszene nekik a legjobban: egyetlen gombnyomással kikapcsolni a hírcsatornákat! Ismét csak eszünkbe juthat 1989 novembere – egy maroknyi ember, saját kritériumai szerint akarja eldönteni, mit szabad még kimondani, és mi számít „káros tartalomnak”.

Liberális osztályellenség

És ezt is ránk akarják kényszeríteni. Az ISD jelentés sajnálkozva állapítja meg, hogy Igor Matovič kormánya idején ugyan a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBÚ) négy – állítólag oroszbarát – médiumot blokkolt (köztük a Hlavné správy portált is), de ez „csak” három hónapig tartott. Az ilyen emberek számára egyszerűen elfogadhatatlan, hogy egy eseményről több nézőpontból is lehet tájékoztatni. Számukra ez rögtön „orosz befolyás” vagy „manipuláció”, és aki ilyet tesz, az automatikusan osztályellenség. Mert nem akarják, hogy az emberek szabadon alakítsák ki saját véleményüket, és az alapján döntsenek választásokon vagy népszavazásokon. Nekik az a kényelmes, ha a nemzet tudatlanságban és illúziókban él – akár egy birkanyáj.