Csakhogy megfeledkeznek arról, hogy Kína a politikájával és hozzáállásával az elmúlt 15-20 évben a modern történelem legnagyobb sikerét könyvelhette el a szegénység elleni harcban. Hogy Kína képes két hónap alatt megvalósítani azt, ami Európában öt évig tart. Hogy bár Kína szabályozza a közösségi médiát és azt is, hány órát tölthet ott az ifjúság – ó, milyen antidemokratikus ez, és mennyire sárba tiporja az emberi jogokat és méltóságot –, mégis biztosítja, hogy a következő generációk normálisan fejlődő, intelligens és egészségesen gondolkodó emberekké váljanak.

A kínaiak jól élnek

Nem tudom, de úgy gondolják, hogy manapság titokban lehetne tartani, ha akár csak a kínaiak egy kis része is szenvedne vagy elnyomásban élne a saját hazájában? Hogy a „totalitárius” rendszer miatt nem élhetnének boldogan és normálisan a mindennapjaikat? A kínaiak jól élnek, olyan életet, amely tiszteletben tartja hagyományaikat, kultúrájukat, valamint az általánosan elfogadott emberi és erkölcsi értékeket. Ha közvetlen összehasonlításra kerülne sor, lehet, hogy meglepődnénk: ők sokkal közelebb állnak a boldogság definíciójához, mint mi, itt Európában. Mindezt egy piacgazdaságban, amelyet a „kommunista” államhatalom irányít és szabályoz.

Nincs ránk szükségük

Ez a Kína már egyszerűen kidobta a jelenlegi vezetésű Európát a hajóból. Nincs mit kínálnunk neki, és nem tudunk kárt okozni neki. Ha pedig akarnák vagy szükséges lenne, bármikor meg tudnának minket gazdaságilag is semmisíteni. Mi vagyunk tőle függésben, nem fordítva. De India, Ázsia nagy része, az arab világ, sőt, gyakorlatilag Dél-Amerika is… Mindannyian – ahogy mondani szokták – magasról tesznek Európára. Legfeljebb néhányan közülük még próbálják leplezni ezt diplomáciai kapcsolatokkal és klasszikus politikai nyilatkozatokkal a „bla-bla-bla” stílusban…

Senki sem veszi már komolyan azt az Európai Uniót, amelynek a vezetése úgy viselkedik, mintha progresszivitásával, tudatosságával és vízióival felsőbbrendű lenne az egész világgal szemben. Mintha csak ők tudnák, mit kell tennie az emberiségnek, hogyan kell élni, milyen szabályokat kell bevezetni. És mindenki másnak ezt kellene elfogadnia – sőt, engedelmeskednie kellene –, különben következményekkel szembesül. Értelmetlen és lélektelen nyilatkozatokkal, határozatokkal, szankciókkal, és ki tudja még mivel… De nagyjából ennyire futja most már vezetőinktől.

Ostoba ideológiák

Évtizedek óta lőjük lábon magunkat ostoba, értelmetlen szabályokkal, kvótákkal és előírásokkal. Olyannyira tönkretettük magunkat saját ostobaságunkkal, hogy már ülni is alig tudunk, nemhogy egyenesen és büszkén állni. Az egész világot megijesztettük olyan ideológiákkal, amelyek nemcsak az egészséges ész, hanem gyakran az élet és a természet rendjével szállnak szembe. Sokáig tartott, de a világ többi része egyszerűen rájött: azok, akik Európában évtizedek óta meghatározzák az irányt, teljesen elrugaszkodtak a valóságtól.

Mert valljuk be: ha Európa a mai formájában nem létezne, ki hiányolná az Egyesült Államokon kívül, amely kolóniaként és most már bankautomataként tekint ránk? Mit tudunk nyújtani a világnak? Nincsenek nyersanyagaink, drága az energia. Nincs már versenyképes iparunk, a tudományunk és kutatásunk nem számít egyedinek vagy áttörőnek globális szinten – amit mi tudunk, azt mások is tudják, talán jobban is, gyorsabban is… Nincsenek értelmes, reális vízióink, alapvetően semmiben sem tudunk már érdemben hozzájárulni a világhoz – talán a kultúránkon és néhány túlárazott luxusmárkán kívül, amelyek nélkül a világ könnyedén elboldogulna.

Veszélyes migráció

A „nyugati” társadalom modern és progresszív működésével mindent megteszünk azért, hogy következő generációink – összehasonlítva ázsiai vagy más régiók fiataljaival – olyan „buták legyenek, mint a bakancs”. Már tudjuk, milyen hatással van a gyerekek agyára, ha naponta órákat töltenek a mobilon. Nyilvánvaló, hogy ha a társadalmunk úgy működik, mint az elmúlt 10-20 évben, akkor nem vár ránk fényes jövő.

És akkor még nem is említettük, hogy egyedül mi voltunk olyan ostobák, hogy önként és nagyobb ellenőrzés nélkül engedtünk be milliószám migránsokat. Nem azért jönnek, hogy tudásukkal, szorgalmukkal segítsenek nekünk, hanem mert régóta fenntartjuk a fejlett, gazdag, földi paradicsom képét. Ők pedig ebből minél többet akarnak maguknak – és mi ezt meg is engedjük nekik. Még mosolygunk is rájuk és köszönjük nekik.

Már győzött a jobbik…

Két világ áll tehát előttünk. A „rossz” Kína, ahol az állam „elnyomja és terrorizálja” a népet, és mindent ellenőriz. De egy olyan Kína is, amely társadalmilag, technológiailag és nemzetközi szerepvállalásban is olyan tempóban fejlődik, amelyről Európa már csak álmodhat. És aztán ott van az a világ, ahol a progresszív és liberális „elit” uralkodik, akik úgy gondolják, hogy kizárólag ők tudják, mit és hogyan kell csinálni. Ahol szabadságot adnak a népnek – szinte bármit megtehetünk, amit csak akarunk. Már, amit megengedhetünk magunknak.

Ebben az esetben nem érvényes az, hogy „majd a történelem eldönti, melyik út volt helyes”. Már most is látjuk – legalábbis azok, akikben még maradt némi józan ész. Már csak egy kérdés maradt: Hol rontották el a brüsszeli elvtársak? De azt a kérdést is feltehetnénk, hogy mit rejtegetnek azokban a kis zacskókban, amelyeket néha elfelejtenek leszedni az asztalról, amikor a Kijevbe tartó vonaton fényképezkednek? (Hlavné správy)