Szerbiában csaknem nyolc hónapja tartanak a tiltakozások, amelyek azt követően kezdődtek el, hogy tavaly november elsején leszakadt az újvidéki pályaudvar előtetője, tizenhat ember halálát okozva. A tüntetések kezdeményezői az elharapózó kormányzati korrupciót és az állami infrastrukturális kivitelezéseknél tapasztalható hanyagságot okolták a tragédiáért, és az elégedetlenség egyre nő. Egy hete is több tízezren vonultak utcára Aleksandar Vučić szerb köztársasági elnök távozását és előrehozott választásokat követelve. E héten pedig már a szerbiai városok teljes lezárására szólították fel az embereket a hónapok óta tiltakozó egyetemisták. Mindkét fél egyre agresszívebben lép fel egymással szemben, az Európa Tanács emberi jogi biztosa így pénteken már kénytelen volt felhívni Vučić figyelmét arra, hogy „a gumibotok, a könnygáz, sokkológránátok és egyéb erőszak alkalmazása nem feltétlenül felel meg a nemzetközi emberi jogi szabályoknak”. Szerbiában eredetileg csak 2027-ben tartottak volna parlamenti és elnökválasztást, Vučić pedig nem tervezi előrehozott választások kiírását, egyre több elemző vallja azonban azt, hogy a szerb elnök távozása már csak idő kérdése.

Mi okozza Vučić vesztét? A legtöbben azzal érvelnek, hogy klasszikus színes forradalommal állunk szemben. Az Oroszországhoz húzó Szerbiát a Nyugat vissza akarja téríteni saját érdekszférájába, ezért olyan bábkormányt akar ültetni Szerbia élére, amely ezt az igényt maradéktalanul kielégítené. A helyzetre rálátó elemzők szerint azonban a helyzet jóval bonyolultabb. „Vučić problémája az, hogy nem két, hanem négy széken próbál ülni: az Európai Unión, Trumpon, a szerb identitáson és Oroszországon. Az Európai Unió és Trump eltérő megközelítést alkalmaz az ideológiához és a politikához, de Vučić mindkettőnek a kedvében akar járni. Másrészt ott van a szerb identitás – nem adja fel teljesen Koszovót – és Oroszország, amelynek szimbolikus jelentése van a szerbek számára. A négy pólus között manőverezve Vučić ötvözi a keménységet és a gyengeségeket, a gyávaságot és az agressziót. Ez akkor is undorító, ha valamit jól csinál, mert már senki sem hisz neki. Vučić mindent megtett, hogy hatalmon maradjon, de a stratégiája végül rosszul sült el” – mondta el a Szputnyik rádiónak adott legújabb interjújában a jeles orosz filozófus és geopolitikai elemző, Alekszandr Dugin.

És itt jön a képbe Robert Fico szlovák kormányfő, aki pontosan azokat a hibákat követi el, mint Vučić. Május kilencedikén – egyébként a szerb elnökkel együtt – Moszkvában udvarolt Putyinnak, szociáldemokrata politikusként a washingtoni Konzervatív Politikai Akció Konferencián (CPAC) udvarol Trumpnak, Brüsszelben szinte mindent aláír, amit a globalisták elé tolnak, itthon pedig egyre hevesebben udvarol a nemzeti érzelmű választóknak, mert a Republika párt vészesen apasztja a Smer szavazótáborát. Igen, jól látják, Fico is négy széken ül, mint Vučić, és ha nem eszmél időben, akkor pontosan ugyanaz a sors vár rá, mint a szerb elnökre. Ficónak minél hamarabb meg kellene értenie az alapszabályt: ha mindenkinek tetszeni akarunk, és ezért mindenkinek hízelgünk, idővel mindenki utálni fog minket.