Ez a volt védelmi államtitkár nemrég még szlovákiai nagykövetként teljesített szolgálatot az Egyesült Királyságban. Meg kell becsülni a magas szintű képzettségét a nemzetközi kapcsolatok terén – a doktorátus komoly szellemi erőfeszítést kíván, feltéve hogy valaki őszinte lelkesedéssel végzi, és nem valamiféle ideológiai megfelelésért kapja attól az intézménytől, amely kiadja. Ondrejcsák (aki rimaszombati származású szlovákiai magyar – szerk. megj.) buzgalma azonban egyértelmű irányultságot mutat. A kijevi rezsim felé. Nem tudom, Viktor Janukovics elnök idején is ilyen hevesen küzdött-e Ukrajnáért, de ma teljes mellszélességgel kiáll keleti szomszédunk mellett. Legújabb megnyilatkozásai pedig ezt csak megerősítik…

Kinek az érdekei?

Ondrejcsák szerint (mellesleg érdekes, hogy államtitkárként Fico, Pellegrini és Radičová kormányzása alatt is tevékenykedett…) Ukrajna béketárgyalásai kapcsán a kollektív Nyugatnak – beleértve Szlovákiát is – két „életbevágó érdeke” van: 1.) „Ukrajna stratégiai függetlenségének megőrzése olyan állapotban, hogy életképes, elég erős legyen, és szükség esetén bármikor képes legyen megvédeni magát”, és 2.) „az európai biztonsági architektúra megtartása (akkor is, ha az USA részlegesen kivonja erőit Európából)”. Ehhez hozzáteszi, hogy „már most stratégiai vereségről beszélhetünk Oroszország esetében, mert nem tudta érvényesíteni akaratát még egy többszörösen gyengébb ellenféllel szemben sem, nem tudta megtörni az ukrán államiságot és függetlenséget. Ez fontos.”

Vagyis teljesen figyelmen kívül hagyja az úgynevezett különleges katonai művelet viszonylag „sebészeti” módját, amely orosz részről egyáltalán nem emlékeztet például az amerikai csapatok Irak elleni teljes körű inváziójára (és hasonlókra), továbbá nem tudok sem szőnyegbombázásról, sem vegyi fegyverek bevetéséről. Ezzel nem védem a nyilvánvaló agresszort, de a szűklátókörű kijelentések helyett előnyben részesítem a kontextust, a tényeket és a dolgok teljes képét; nem csupán olyan kiragadott részleteket, amelyek a saját világnézetemet vagy elképzelésemet támasztanák alá arról, hogyan kellene működnie a világnak.

Hatástalan érvelés

Azt az állítást, hogy Oroszország stratégiai vereséget szenvedett, egy másik okból sem lehet elfogadni: a Donbaszban helyettesítő háború zajlik, ahol az egyik oldalon ott áll egy keleti nagyhatalom, amely a szankciók ellenére saját önellátásának köszönhetően működik. Putyin évekkel előre felkészítette az országot erre a forgatókönyvre – elég meghallgatni a korábbi interjúit. És ki a Kreml ellenfele? Nos nem, nem csupán az ukrán hadsereg…

Az egyszerű, szerencsétlen embereket küldik a húsdarálóba, miközben a Nyugat puha, meleg irodáiból küldi a gyilkos fegyvereket. Ez nem Putyin jellemtelensége, hanem a miénk. A globalisták természetesen azzal igazolják mindezt, hogy Oroszország állítólag további hadjáratokra készül Ukrajna „meghódítása” után, de ismét felsorolhatnánk azt a rengeteg érvet (gazdasági, stratégiai, geopolitikai mutatók), amelyek ennek az állításnak az abszurditására mutatnak rá.

Egyszerűen csak másokat küldünk meghalni. És azzal próbáljuk magunkat tisztára mosni, hogy „értünk is harcolnak”. Ami egyébként még rosszabb érvelés, mert ha valóban veszélyben vagyunk, akkor nekünk is lövészárkokba kellene vonulnunk, nem pedig másokat hagyni meghalni. Önök értik a belső ellentmondást azok logikájában, akik támogatják a donbaszi vérontás folytatását?

Ukrajna a végtelenségig harcol?

Kétségtelen, hogy Mr. Ondrejcsáknak sem mehetett rosszul a sora a külföld szolgálatában. Bocsánat, pontosítás: a szlovák külügyi szolgálatban végzett külföldi misszióján. Hacsak nem szolgált másokat is, mint a saját állami érdekeinket, de erről a cikk szerzője semmit sem tud, és a konspirációkat kerüli. Ám ha észrevesszük az olyan „apróságokat”, mint Ondrejcsák „Hogyan veszítette el Putyin Ukrajnát” című könyve, nyilvánvaló, hogy az illető függetlenségéről legfeljebb egy stand-up komikus beszélhetne. Még az utolsó hivatalába is a Korčok–Čaputová tandem ültette be. El tudják képzelni, miről beszélgettek a brit kollégákkal az ötórai teájuk mellett?

Ha Ukrajnában nem történt volna alkotmányellenes államcsíny 2014-ben, ma egyáltalán nem lenne ilyen tragikus a helyzet. És ne ábrándozzunk arról, hogy Ukrajna a Majdan után független volt: hányszor kell még rámutatni a CIA ottani, hosszú évek óta működő kiképzőközpontjaira? Miközben az ország nem volt NATO-tag, és az Orosz Föderációval saját partnerségi szerződései voltak (pénzügyi ösztönzők, olcsó gázmegállapodások, az orosz piac megnyitása az ukrán áruk előtt stb. – a teljes kedvezménycsomagot bárki rákereséssel megtalálja). Érzik az ellentmondást a valós helyzet és aközött a kép között, amelyet a nemzetközi kapcsolatok lelkes szakértője, Ondrejcsák fest? Barátaim, szakértőnek lenni és agitátornak lenni, két egészen különböző dolog. (Hlavné správy)