El kell ismerni, hogy Kaliňák nagyon jól átlátja a helyzetet, amikor arra emlékeztet, hogy a liberális média – a civil szervezettekkel együtt – szemtelenül meg akarja határozni, hogy kik is azok a „helyes” politikusok, akik szerintük egyedül hivatottak arra, hogy az államot vezessék. Nem egyszer hallottunk már az olyan lapoktól, mint a Denník N vagy a Sme arról, hogyan „segítik” a polgárokat abban, hogy „tájékozottan” döntsenek a választásokon…

Elfogult tájékoztatás

Igen – és persze úgy tájékoztatják őket, ahogy az nekik (vagy kenyéradóiknak) megfelel. Például nem értékelik pozitívan a jelenlegi kormány egyetlen helyes lépését sem. Ha aztán olyasvalakit hívnak meg interjúra, aki nincs az ínyükre, csendben készítenek róla egy kompromittáló anyagot. Körülbelül olyat, mint például pár napja Robert Fico kormányfőre, amikor a közszolgálati rádió Szombati párbeszédek című műsorának a vezetője próbálta meg sarokba szorítani a miniszerelnököt úgy, hogy a kormányellenes tüntetéseken elhangzott, célzottan összevágott nyilatkozatokat játszotta le neki. A miniszterelnök ezzel kapcsolatban többször is hangsúlyozta, hogy bár hallja az emberek kormányváltással kapcsolatos felszólításait, szerinte a változás csak demokratikus választások útján valósulhat meg. A nyilatkozatnak ezt a részét azonban a liberális újságírók, úgy tűnik, nem akarják hallani… Mi értelme akkor velük vitatkozni?

Előre tudják a választ

Kaliňák a sajtótájékoztatón arra is felhívta a figyelmet, hogy a Denník N, a Sme vagy az Aktuality.sk lapok újságírói szuggesztív kérdéseket tesznek fel, vagyis az általaluk előre meghatározott válaszra vezetik rá a megkérdezetteket. Nem egyszer lehettünk tanúi annak, hogy hasonló módszert alkalmaz Jana Krescanko Dibáková, aki korábban a Joj televíziónak dolgozott, jelenleg pedig a Sme napilapnak készít videóbeszélgetéseket. Az Aréna című műsorában legutóbb Boris Kršňák riporter volt a vendége, aki évekig a szlovák közszolgálati rádió prágai tudósítója volt, nemrég azonban felmondták vele a szerződést. Ez azután történt, hogy Kršňák aláírta azt a nyilatkozatot, amelyben a kollégái a már említett Szombati párbeszédek műsorvezetőjének, Matej Baráneknek a szerintük kormányfővel szembeni szervilis műsorvezetési módszereit bírálták. Dibáková persze megkérdezte: „Úgy érzi, hogy ez bosszúból történt, vagy a két dolognak nincs köze egymáshoz?” Ez, kérem szépen, a manipulatív kérdések mintapéldája, miközben a műsorvezető trükkösen beleszövi a választ a kérdésbe, ami olyan gyerekes hiba, amit még egy frissen szerzett újságírói diplomával rendelkező sem merne elkövetni… És persze folytatja: „Ez azt jelenti, hogy ön lesz … a bűnbak?”. Ismét már a kérdésben egyértelművé tette a választ. Helyesebben így lehetne ezt megfogalmazni: Mit gondol a munkaszerződésének a felbontásáról; hogyan indokolták ezt önnek? De nyilvánvalóan Dibákovának és a hozzá hasonlóknak minden világos, még mielőtt megkapnák a választ.

Agresszív liberális kisebbség

Pontosan úgy van, ahogy Kaliňák mondja: egy intellektuális kisebbség, amely szentül hisz a saját kivételességében, meg akarja dönteni a nép demokratikus választásokon kifejezett akaratát! Van erre egy másik diagnózis is: az úgynevezett Dunning–Kruger-hatás, egy olyan jelenség, amikor minél kevesebbet tud valaki egy adott dologról, annál inkább hajlamos túlbecsülni a saját tudását. Hogy ez a liberális újságírókra pontosan ráillik, az könnyen igazolható: szándékosan figyelmen kívül hagyják például a „másik fél” véleményét olyan témákban, amelyek esetében az ellenfél véleménye nem egyezik az övéikkel. Például, elárasztanak minket az Európai Unió pótolhatatlanságáról szóló hírekkel, de taktikusan hallgatnak a rivális geopolitikai blokk, a BRICS újabb sikereiről és bővüléséről. És talán fogalmuk sincs arról, mit is jelent egyáltalán a „többpólusú világ” kifejezés. A szándékos szelektivitás, a tudatlanság vagy a kettős mérce azonban kizárja őket a komoly vitából – még akkor is, ha a profi műszaki háttérrel, a tanult verbális kifejezésmóddal stb. próbálják leplezni a komolytalanságukat vagy az igazság iránti teljes közönyüket.

Mi vagyunk a fősodor!

Kaliňák azzal vágott vissza annak az újságírónak, aki a sajtótájékoztatón felrótta neki, hogy az alternatív média műsorainak a meghívását is elfogadja, hogy szerinte mára már épp a kormányellenes média számít az alternatívának, míg például a Hlavné správy már a fősodor. Ezt hívják kiütéses győzelemnek!

Nem árt tudni, hogy ahogy változik a politika, úgy változik az újságírói környezet, a társadalmi légkör és a közvélemény is. A nemzeti értékekhez és a szuverén politikához való visszatérést a polgárok az egész nyugati blokkban demonstrálják – elég, ha csak Ausztriát, Olaszországot, Hollandiát vagy magát az Egyesült Államokat említjük… És így válik az alternatíva normatív mércévé. Azok az értékek, amelyeket a liberálisok erővel és hatalommal áterőszakoltak, most visszafelé sülnek el. Az embereknek elegük van a „a harmadik nemnek” kialakított illemhelyekből, és azt követelik, hogy térjünk vissza az őseink örökségéhez és hagyományaihoz, beleértve az istenhitet is. Ez nem „maradiság”, ahogy a progresszívek kiabálják – ez időfelettiség.

A liberálisok nem büszkélkedhetnek azonban az erkölcsi hitelükkel sem. Kaliňák ugyanis felidézte, hogy egyes riporterek már reggel részegen hívják őt… „Tegyenek rendet először a saját házuk táján” – figyelmeztette végül a védelmi miniszter a médiát.

Egyébként az ismert oknyomozó újságíró, Marek Vagovič (ex-Aktuality, .týždeň, Sme stb.) nemrég kapott egy „rangos” cseh újságírói díjat. Azért írom idézőjelben a rangos szót, mert ő a következő könyvek szerzője: „Saját fejjel: hogyan adta el Fico az országot az oligarcháknak”, „Elhallgatva: Ján Kuciak és Martina Kušnírová története”, „Čurilláék: rendőrök a maffiával folytatott harc frontvonalában”. Ennyit a függetlenségéről – és persze az említett díj objektív értékéről… (Hlavné správy)