A Denník N napilap, mint az ellenzéki liberális pártok, a Progresszív Szlovákia (PS) és az SaS propagandaosztálya, egy értékelést tett közzé a szlovákiai politikai helyzetről. Ebben azt állítja, hogy a kormánypártok támogatottsága a választások óta jelentősen csökkent, és az SNS mellett állítólag a Hlas is bajban van. A szerkesztők, Miro Kern és Daniel Kerekeš azzal próbálták alátámasztani az állításukat, hogy „a kormánykoalíció pártjai fokozatosan veszítik el a képviselőiket, és a választóik támogatását is”. Szerintük a kormánypártokra szavazók százalékos aránya tavaly szeptembere óta 40,8 százalékról mostanra 35,3 százalékra esett vissza.

A Denník N cikkének az a része, amelyben a legnagyobb kormánypárt, a Smer szavazóit veszi górcső alá, azonban kimondottan manipulatív. Eszerint a Smer választói tábora látványosan elöregszik, amit Roman Pudmarčík szociológus állításaira alapoznak. Szerinte „a Smer támogatóinak a körében 2024 tavaszán a 69 évnél idősebbek a pártra szavazók mintegy 39%-át tették ki, jelenleg pedig az arányuk már 50%-ra emelkedett, a Smer szavazóinak az átlagéletkora így 55-ről 59 évre tolódott”.

Mivel a nyugati társadalmak erősen teljesítményorientáltak és tökéletességre vágynak, Szlovákiában is sokan gondolják azt, hogy rendkívül fontos, mit is mondanak és gondolnak róluk mások. Ezért teljesen logikus, hogy valószínűleg nagyon kevesen törekszenek arra, hogy az „öreg, szegény és buta falusiak” csoportjába tartozzanak. Ez a manipulatív technika tehát nyilvánvalóan arra irányul, hogy az emberek a Progresszív Szlovákia vagy az SaS szimpatizánsainak vallják magukat, még akkor is, ha ez nem felel meg az érintett egyén valós meggyőződésének. Mivel azonban ez divatosnak számít, egyesek belemennek ebbe a játékba, és nem csupán a közvélemény-kutatás során köteleződnek el az említett pártok mellett, hanem a szavazóhelyiségben is.

A propagandisták a nyájszellemet használják ki, amely a városi lakosság körében a legerősebb, ahol a legtöbben igyekeznek a megfelelő csoporthoz tartozni. Ez különösen jól látható a pozsonyi és kassai lakosok választási preferenciáin. Az emberek itt nem azért szavaznak a progresszív pártokra, mert fiatalok, képzettek és gazdagok, hanem mert fogékonyabbak a tömegpszichózisra és könnyebben manipulálhatók. A propagandisták kihasználják azon városlakók komplexusát, akik nemrég még falun éltek, vidéken nőttek fel, a szüleik pedig még mindig vidéken élnek, ők azonban már a városban próbálnak érvényesülni, méghozzá a „helyes” nézeteikkel, hogy a manipulált városi lakosságnak megfeleljenek.

A manipulatív nyomás nem csak a médián keresztül jut el az emberekhez, az úgynevezett „szatirikus” oldalak ezt még fel is erősítik. Amikor az „okos és intelligens progresszív szavazó” kigúnyolja az ellenfeleit, amiért hisznek a különböző téveszmékben, például a lakosságra mérgező anyagot szóró repülőkben vagy a lapos Föld mítoszában. Pedig az ilyen téveszmékben valóban csak egy marginális, perifériára szorult, talán egy százaléknyi csoport hisz (és azt sem lehet tudni, hogy ők valójában kire is szavaznak). Ezzel szemben azt a valóban erőltetett álhírt, miszerint az oroszok mosógépeket lopnak az ukránoktól, Oroszországban szétszerelik őket, kiveszik belőlük a csipeket, majd ezeket rakéták gyártására használják, szinte az összes progresszív szavazó elhiszi. És ez a legjobb példa arra, valójában milyen szavazókról is van szó, és milyen könnyű őket átverni.

A fenti cikk az eredeti kommentár rövidített változata, a teljes írást a Hlavné správy oldalán olvashatják el.