Ezt nem kisebb személyiség tapasztalta meg, mint a legendás cseh „diszkókirály” Michal David. Legutóbbi koncertjén ugyanis a színpadon ott lobogott a cseh zászló. És láss csodát, ez egyeseknek annyira zavarta a szemét, hogy internetes vitahullám indult el miatta. Egy szerkesztőség még azt is firtatta, vajon illik-e nemzeti lobogót használni egy koncerten vagy sem…

Egyes emberek az online térben, az anonimitás leple alatt semmitől sem riadnak vissza, és érvek helyett inkább a zenészt mocskolják, amikor előrángatják állítólagos kommunista titkosszolgálati múltját vagy a volt cseh elnök, Miloš Zeman iránti szimpátiáját. És miért? Talán tilos, hogy saját véleménye és politikai beállítottsága legyen valakinek? És ennek mi köze a zenéhez? Hiszen információink szerint David a koncertjein kerüli a politikai szólamokat. Mi rossz van abban, hogy elővette a cseh zászlót? Hiszen az a hazájának a jelképe! Persze – ha inkább a sárga-kéket és a szivárványosat lengetett volna, akkor a tenyerükön hordoznák, mint egy másik cseh zenészt, Michal Kocábot, amikor azt ordítja: „Dicsőség Ukrajnának!”

A pozitív hozzászólások közül idézhetjük például ezt: „Ott voltam a koncerten szombaton, és csodálatos volt. Semmi politika nem keveredett bele. Táncoltam és énekeltem, mint már rég nem, és Michal fantasztikus volt. Élőben énekelni és táncolni két és fél órán át – le a kalappal előtte. És hogy volt ott egy cseh zászló? Egyáltalán nem foglalkoztam vele, csak úgy érzékeltem, hogy szimbólum: csehek vagyunk, és együtt élvezünk egy nagy bulit.” Végre egy értelmes hozzászólás.

Tragikus azonban, hogy egyáltalán erről kell beszélnünk, és a zenészt védeni (pedig nem vagyok a rajongója). A nemzeti identitás szimbólumai a közéletben nemkívánatossá válnak, mintha „egészségtelen” büszkeséget képviselnének a saját nemzet iránt, annak sikerei vagy történelmének dicső pillanatai iránt. Miközben az Egyesült Államokban minden második ház előtt ott áll az árbóc, rajta a „csillagos-sávos” zászlóval Törökországban az állami intézmények tele vannak zászlókkal, sőt, még óriás méretű Erdogan- és Atatürk-képeket is látni.

Csak azok a nemzetek maradnak fenn, amelyek vállalják történelmüket, személyiségeiket és sikereiket. Ezt azonban sokan szemmel láthatóan figyelmen kívül hagyják. Például az a David-koncerten részt vevő ember, aki így nyilatkozott: „Véleményem szerint túlzásba vitték a cseh nemzeti lobogó használatát. Az énekes a maga orientációját nem titkolja, és ez a nemzeti identitás hangsúlyozás nem volt helyénvaló.” Majd saját maga jelentette ki: ő „európai”. Kemény legény.

A cseh popikon tavaly még az ukrajnai konfliktusról is kifejtette: nem támogatja keleti szomszédunk további felfegyverzését. „Segíteni azzal, hogy fegyvereket küldünk oda, és ezzel tulajdonképpen hozzájárulunk ahhoz, hogy még több embert öljenek meg – ezzel én nem értek egyet.” Ezért rögtön nekiestek a ukránbarát kezdeményezések: „Inkább virágokat küldene azoknak a civileknek a sírjára, akiket megölnek az orosz rakéták?” – kérdezte az Ajándék Putyinnak szervezet. Ezek az emberek hajlamosak az érvelést hamis vádaskodással helyettesíteni.

Eljön az idő, amikor majd a hatóságok fogják megítélni, vajon nem „túlozzuk-e el” a nemzeti szimbólumok nyilvános használatát? Ez egyáltalán nem teljes képtelenség. Hiszen ma is előfordul, hogy valakit bizonyos esetekben pusztán „feltételezett szélsőségességért” ítélnek el – csak úgy, egy szempillantás alatt… (Hlavné správy)