Tudják egyáltalán a liberális szlovák párt, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) képviselői, mit is jelent a „denacifikáció” szó? Most ugyanis azzal vádolták a meg Szlovák Antifasiszta Harcosok Szövetségét, hogy támogatja az orosz elnök, Vlagyimir Putyin politikáját – ezt pedig természetesen „szélsőséges, fasisztoid vonásokkal” rendelkező veszélyes diktatúrának tartják.

Eltüntetik az oroszokat

Egyáltalán nem veszik figyelembe, hogyan kezdődött a konfliktus a Donbaszban: az illegitim, alkotmányellenes, általános erőszakkal kísért puccs után, amely során megbuktatták a törvényesen megválasztott Janukovics elnököt, Ukrajnában nyugati pénzekből támogatott egyének és csoportok kerültek hatalomra. Őket támogatták buzgón a szponzoraik, abban a reményben, hogy felszámolják az orosz nyelvet és kultúrát az ország területén. Más szóval: Ukrajnában „deruszifikáció” (orosztalanítás) zajlott. Egyesek azonban ezt figyelmen kívül hagyják – mintha az oroszok (vagy más kisebbségek) anyanyelvükön való oktatáshoz és hivatalos kommunikációhoz való jogának korlátozása nem is létezne. És mi közünk hozzá, majd asszimilálódnak, nem igaz? Képzeljék el, ha Szlovákiában valaki hasonló intézkedéseket merne bevezetni a magyar kisebbséggel szemben!

Az egész folyamat jóval a „különleges művelet” megindítása előtt elkezdődött; nem egyszer hivatkoztunk már arra, hogy a médiában még az orosz dalokat is betiltottak. És mi van azzal a 19 millió (!) orosz könyvvel, amelyet kivontak a könyvtárakból? Valakinek tényleg úgy tűnik, hogy a kijevi rezsim a jogállamiság etalonja? És bizonyára emlékeznek arra is, hogyan tétlenkedtek az állami szervek Odesszában, miközben az ottani oroszok az ukrán neonácik támadása után élve égtek el a szakszervezetek házában (az Emberi Jogok Európai Bírósága hivatalosan is megállapította a hatóságok kudarcát). A Donbasz aknavetőkkel történő lövetése már csak a hab a tortán. Megöltek például 25 embert Donyeck egyik bevásárlóövezetében – erről a The Guardian brit napilap számolt be a Reuters fotódokumentációjával, vagyis nem orosz propaganda.

Liberális agymenés

Ha figyelmen kívül hagyjuk a tényeket, amelyek véres fonalként vezettek el a szláv testvérnépek mai tragédiájához, az egyet jelent azzal, hogy valaki diszkvalifikálja magát a komoly vitából. Pontosan ezt tette Ondrej Dostál és Marián Viskupič, akik a liberális SaS képviselői. A parlamentben egy szalmaszálat sem tesznek keresztbe, ezért van szükségük arra, hogy a maguk módján láthatóvá váljanak – ideológiai harcban, propagandában és demagógiában. Most például meg szeretnék változtatni a Szlovák Antifasiszta Harcosok Szövetségének a finanszírozási módját; szívesen látnák a „régi mechanizmus modern, átlátható és igazságos modellé történő átalakítását…”.

Az említett szövetséget tehát a továbbiakban nem az állami költségvetésből finanszíroznák, hanem a belügyminisztérium támogatásán keresztül. Mi zavarja őket (Putyin politikájának állítólagos támogatásán kívül)? A képünkbe vágva kijelentik, hogy már csak nagyon kevés közvetlen résztvevő él az antifasiszta ellenállásból. És ez talán csökkenti a Szlovák Antifasiszta Harcosok Szövetségének a jelentőségét? Tehát, ha meghal az utolsó ember is, aki túlélte a holokausztot, a németeknek akkor fel kellene függeszteniük azokat a szervezeteket, amelyek az emlékezet fenntartásával foglalkoznak? Tudják egyáltalán az SaS képviselői, mit cselekszenek, vagy inkább az érdekli őket, hogy van-e sós mogyoró a parlamenti büfében?

Pártalapon osztanák a pénzt

És ez még nem minden: az ellenzéki képviselők szerint a Szlovák Antifasiszta Harcosok Szövetsége állítólag kapcsolatban áll a vezető szlovák kormánypárttal, a Smerrel. És ha így is lenne, hol ebben a botrány? Hiszen épp a kormányzó Smer az, amely rendszeresen tisztelettel emlékeztet a modern szlovák történelem minden fontos évfordulójára, beleértve az antifasiszta, német- és Tiso-ellenes második világháborús szlovák nemzeti felkelést is. Míg a korábbi kormányok fejesei saját „show-t” csináltak, a Smer visszaadta az ünneplést az embereknek – ezt még a legádázabb ellenzékiek sem tagadhatják. Egyébként is, nem ártana odafigyelni egy másik szervezetre, amelyet az utóbbi években állami pénzekből támogattak – a kassai Saplinqra, az LMBTQ-ügy népszerűsítőire. Vagy a pozsonyi Pride szervezőire. Ők talán nem kötődnek szorosan egy másik párthoz, mégpedig a progresszívekhez? De az szerintük rendben van… Nos, az SaS ismét kettős mércét alkalmaz – bármit, ami csak távolról is emlékeztet a Smerre, el kell taposni, míg az ellenzéki barátokhoz köthető mozgalmak természetesen „apolitikusak”.

Mondok még valamit az állami támogatásokról: a meggyőződésem szerint, ha megkérdeznek egy józan embert, az megerősíti, hogy jobb a béke üzenetét és nagyapáink örökségét támogatni, mint az utcai hőzöngést olyan tömegekkel, akiknek szokatlan szexuális orientációjuk van. Függetlenül attól, hogy a Szlovák Antifasiszta Harcosok Szövetsége melyik politikai párttal vagy eszmével szimpatizál. (Hlavné správy)