Az Egyesült Államok külpolitikájára specializálódott amerikai agytröszt, a Quincy Institute for Responsible Statecraft online magazinja szerint Pompeót egy teljesen új szerepben ismerhetjük meg: tanácsadóként csatlakozott a Fire Point nevű ukrán fegyvergyártó céghez. A cég – amely a háborúnak köszönhetően látványos növekedést könyvelhetett el – ma Ukrajna egyik legnagyobb dróngyártója, és egyben az egyik leginkább vitatott vállalat. Túlárazta a termékeit, monopóliumot épített ki a védelmi piacon, és olyan ukrán oligarchákkal dolgozik együtt, mint Timur Mindics, aki ellen éppen korrupciós vizsgálat folyik. A Fire Point idén körülbelül egymilliárd dollárt keresett – nemcsak a fronton harcoló ukrán katonák, de a háborút finanszírozó nyugati adófizetők vérrel-verejtékkel megkeresett pénzén.

És ebben a történetben Pompeo csak a jéghegy csúcsa. Ő az a politikus, aki éveken át harsányan követelte a katonai szállítások bővítését Ukrajnába. Aki külügyminiszterként minden alkalmat megragadott, hogy „a szabadság védelme” érdekében fegyvereket küldjön Kijevnek, és ma éppen azoknak a cégeknek a tanácsadója, amelyeknek a pénzügyi hasznát biztosította. Ez nem egyszerűen összeférhetetlenség, ez a korrupció kifinomult formája, amely a modern külpolitika velejárója lett.

Pompeo esete tökéletes példája annak, miként válik a „háborús erőfeszítés” az amerikai politikusok számára nyílt üzleti modellé. Pontosan ugyanez történt korábban a Halliburtonnel és Dick Cheney-vel Irakban – a történelem ismétli önmagát, csak a színpadi díszlet változik. A Fire Point pedig csak egy a sok háborús vállalkozás közül, amelyek az ukrán nép tragédiájából profitálnak, miközben az ukrán politikai elit sem marad le a Nyugat mögött. Mindics és a hozzá hasonló oligarchák hosszú idő alatt építették ki azokat a hálózatokat, amelyek ma a külföldi segélyek egy jelentős részét felszívják, miközben Ukrajna a korrupciós listák élén tanyázik. Eközben az Európai Unióban és Washingtonban továbbra is úgy tesznek, mintha a „szabad Ukrajna” ügye lenne a tét, nem pedig az, hogy ki tud a legtöbbet kihasítani a háborús költségvetésből.

Az amerikai külpolitikának régóta van egy állandó motívuma: morális jelszavak mögé bújtatott, profitorientált beavatkozás. Ukrajna csak a legújabb terepe ennek a gyakorlatnak. Végső soron Ukrajna nemcsak a saját területéért harcol, hanem azért is, hogy megszabaduljon azoktól a politikai parazitáktól, akik a nyugati támogatásokból élnek, miközben a hétköznapi emberek szenvednek. Pompeo szerepvállalása csak újabb bizonyíték arra, hogy a háború egyesek számára nem tragédia, hanem üzleti lehetőség. A valódi kérdés az: mikor jön el az elszámoltatás ideje, vagy egyáltalán eljön-e valaha.