Az ember el se hinné az egészet, ha nem állna rendelkezésre a megfelelő dokumentáció. A Fides et Ratio Alapítvány hívta fel a figyelmet az Európai Unió 2026–2030 közötti időszak LMBTQ-kérdésekkel kapcsolatos stratégiájára. Ennek a célja az „egyenlőtlenségek elleni harc” (ahogy azt az e héten nyilvánosságra hozott dokumentum is mutatja), amelyekkel állítólag gyakran szembesülnek az LMBTQ-személyek. Persze, a diszkriminációjuknak nincs helye a társadalomban – ahogy semmilyen más diszkriminációnak sem –, de mondják meg őszintén: mikor fordult elő utoljára, hogy egy LMBTQ-személyt nem engedtek be egy étterembe, bevásárlóközpontba vagy nem szállhatott fel a villamosra? Miről is beszélünk itt valójában?

„Gyűlölet elleni harc”

Elnézést, hogy nyersen fogalmazok, de ez úgy van tálalva, mintha idiótáknak szólna. Mit is tudna az európai kezdeményezés a gyakorlatban elérni? A stratégiai célok között ismétlődően szerepel a „gyűlölet elleni harc” jelszava. Nézzék, egy tisztességes ember soha nem bánt másokat, legfeljebb morog egy kicsit. De elvehetik tőle a szubjektív véleményét és érzéseit? Talán el akarják venni az emberek negatív érzéseit a szexuális mássággal szemben? És ezt mégis hogyan? Az emberi érzelmeknek nincs egy ON/OFF kapcsolója! Minél jobban beleavatkoznak ebbe, annál nagyobb lesz az ellenállás. Így működik ez minden területen – minél nagyobb a nyomás, annál nagyobb az ellenállás. Egészen addig, amíg valami – isten ments! – el nem törik…

Természetesen a szélsőséges liberálisok soraiból érkező vezetők a valósággal szembeni tehetetlenségüket nagy szavak mögé rejtik: állítólag elindítanak egy busásan finanszírozott kommunikációs kampányt. Komolyan meg akarják győzni az embereket arról, hogy a homoszexuális viselkedés egyenlő a normával, a sztenderddel? És persze a legjobb, ha ezt már az iskolapadban elkezdjük. A nemi identitás és a szexuális másság kérdései ugyanis úgy tűnik, bekerülnek az oktatási rendszerbe is. Hiszen az említett stratégiai dokumentumban az áll, hogy az „inklúziót” már korai életkortól támogatni kell! Hogy a gyermekek állítólag sikeres fiatalokká fejlődhessenek. Ünnepeljük hát a „diverzitást” mindannyian egy nagy kört alakítva, háromszoros hurrá!

3,6 milliárdos „befektetés”

Emberek, ne bolonduljunk meg: a gyerekek nem tudnak eligazodni a saját belső világukban, hiszen az objektív fejlődési folyamatok szempontjából még nem érettek! Ezért a nevelést szilárd alapokra kell helyezni. Kitalációk nélkül: férfi és nő, apa és anya. Az esetleges eltérésekre bőven lesz még idejük.

Az EU stratégiájának része a pénzügyi injekció az AgoraEU programba is. A szöveg szerint a 3,6 milliárdos „befektetés” célja (2028–2034 között) a „demokrácia, polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” támogatása. Ebbe például a „nemi alapú erőszak” elleni védelem is beletartozik. Milyen ügyesen tudják mindezt egy csomagba rejteni… És a pénz minden bizonnyal különféle aktivistákhoz, civil szervezetekhez, baráti médiához vagy éppen a dezinformáció elleni „hős harcosokhoz” kerül majd.

Lesz bátorságunk nemet mondani?

Mire jó az uniós források ekkora pazarlása, kinek használ mindez? Amikor az emberek lassan a havi bérükből sem tudják fedezni az albérletet? Egy átlagos szlovákiai lakosnak komoly kihívás eltartani egy három-négytagú családot, és ahelyett, hogy iparfejlesztésre, jobb munkahelyek teremtésére irányuló beruházási ösztönzőket kapnánk, a pénz valami kifacsart internacionáléba folyik. Természetesen, teljes összhangban az EU kijelölt politikai irányvonalával.

Ki kellene mondanunk az igazságot: ezt a kezdeményezést elkényeztetett posztkoloniális nagyhatalmak irányítják, mi pedig csak sodródunk az árral. Konzervatív és nemzeti képviselőink szavazhatnak így is, úgy is, a legtöbb esetben ez csak üres gesztus marad a választóknak. Hogy ez így van, azt az is bizonyítja, hogy az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek a leváltásáról szóló szavazás is csak egy színjáték. Talán minden alkalommal „befűtenek neki” egy kicsit, de a hozzá hasonló formátumú politikusokat nem lehet csak úgy leváltani. A háttérérdekek ezt nem engedik… Ki tudja, vajon még mindig üzenget az sms-ekben a Pfizer vezetőségével?

Végül egy komoly kérdés Szlovákia számára: mi lesz velünk, ha elutasítjuk ezt a brüsszeli ideológiai diktátumot? Hiszen már a szlovák alkotmány módosítása is megszületett, amely szerint kulturális-erkölcsi kérdésekben Szlovákia fenntartja a jogot a szuverén döntéshozatalra. Nos, Brüsszel persze – ahogy szokta – megfenyegethet minket az uniós források leállításával. Hiszen ez az univerzális, „demokratikus” eszköze a „renitens” országokkal szemben… (Hlavné správy)