Javítsanak ki, ha tévedek, de a progresszív liberálisok képviselőire – hála istennek – eddig még nem lőttek (és más módon sem bántalmazták őket). Viszont éppen az úgynevezett „tisztességes emberek” tábora volt az, amely többször is fegyverhez nyúlt. Akár a Robert Fico szlovák kormányfő elleni merényletről, akár a Donald Trump amerikai elnök elleni támadásról beszélünk. A legújabb eset egy amerikai konzervatív aktivista, kétgyermekes apa és férj, Charlie Kirk meggyilkolása, amivel tele van a sajtó.

Ez a gyilkosság több sokkoló vonással bír: fényes nappal történt, nyilvános helyen, emberekkel teli szabad téren, egyetemi vita közben. Másodszor: a kommentár írásának idején a lövöldöző még mindig szökésben van. Tudják, mit jelent ez? Hogy a Robert Ficóra támadó Juraj C.-vel ellentétben az amerikai támadó megtervezte a menekülését. Vagyis nem akarta, hogy elkapják, és nem akar öngyilkosságot sem elkövetni (ahogy az amerikai középiskolai lövöldözők – persze, ott más a motiváció és az elkövetők pszichológiai profilja). Ha nem akarja, hogy elkapják, és nem sikerül őt azonosítani, ki garantálja, hogy nem készít elő egy újabb támadást? Ennek megvan a logikája: nyilván „magára talált” a politikai ellenfelek gyilkolásában. És most képzeljék el, ha Szlovákiában is olyan könnyen hozzáférhetnénk a fegyverekhez, mint az Egyesült Államokban, mit csinálnának a mi „demokratáink”? A megérzésem azt súgja, hogy küszöbön állna a polgárháború – végső soron, már most is vékony jégen táncolunk; elég csak figyelembe venni a szlovák ellenzéki politikusok radikális kijelentéseit…

A szlovák szociáldemokrata Robert Bestro találóan fogalmazott a tengeren túli szörnyű tett kapcsán: „Nem, ma már ne fogadjuk el a kínos és unalmas kifogást: »aki szelet vet, vihart arat«. Nincs joguk ölni az ellenkező világnézet miatt!” A bibliai idézetet a megtorlásról korábban egyes ellenzéki aktivistánk is használták, ami a cinizmus és érzéketlenség csúcsa. Gyanítom, hogy ők maguk állnának egy feldühödött tömeg élére a kormány elleni hadjáratban, ha valaki eléggé „motiválná” őket…

Ha már itt tartunk, csütörtökön, vagyis már ma is várható egy ellenzéki tüntetés Pozsonyban. Valóban helyénvaló, hogy az amerikai események után is megtartsák? De ebben is látszik a könyörtelenségük – ha a kormány ellen kell harcolni, akkor semmilyen körülményre nincsenek tekintettel.

Bestro a nyilatkozatában a probléma egy másik lényeges aspektusát is megragadta: „A frusztrációjukat a (liberális – a szerk. megj.) spektrum politikusai és médiája a támogatóikra hárítják, akik néha úgy döntenek, hogy saját kezükbe veszik az ügyet. A nem progresszív véleményeket nem az emberi jogok szemszögéből értelmezik. Úgy magyarázzák, mint valamit, amit a társadalomból ki kell iktatni. A más véleményen lévőket náciknak, fasisztáknak, bűnözőknek, hibrid fenyegetéseknek, egyéb biztonsági kockázatoknak, vagy aljanépnek bélyegzik. Saját felsőbbrendűségi érzésük egyfelől politikailag vereségbe taszítja őket, másfelől ilyen, teljesen elfogadhatatlan agressziót szül.”

Ez teljesen pontos diagnózis. A fanatizált liberális megalapozatlan erkölcsi felsőbbrendűséget érez mindenki felett, aki számára automatikusan rossz ember. Elég, ha kimondod, hogy nem értesz egyet a homoszexuálisok utcai felvonulásaival, máris homofóbnak, ha nem egyenesen fasisztának bélyegeznek. És az ilyenekkel – ahogy a régi közmondás mondja – nem vitatkoznak. Vagy ha megemlíted, hogy a poszt-majdani kijevi rezsimeknek döntő részük volt a donbaszi különleges hadművelet kirobbantásában, máris az orosz narratíva terjesztője, hibrid fenyegetés, esetleg moszkvai troll leszel. Nem őrület, hogy ahelyett, hogy jó honfitársakként meghallgatnánk egymást, gyűlölködő címkéket aggatnak ránk? Meddig éghet a gyújtózsinór, mielőtt beindítja a detonációt? (Hlavné správy)