Vegyük példaként Nagy-Britanniát. Ami ott zajlik a politikai és általános „korrektséggel” kapcsolatban, annak nincs párja az öreg kontinensen: „A londoni Metropolitan Police, vagyis a fővárosi rendőrség a gyűlölet-bűncselekményt teljesen szubjektíven úgy határozza meg, mint bármilyen bűncselekményt, amelyről az áldozat vagy bárki más úgy érzi, hogy ellenségeskedés vagy előítélet motiválta a csoporthovatartozása miatt. Feljegyzik még az úgynevezett nem-bűncselekmény jellegű gyűlölet-incidenseket is, amelyek esetében semmilyen bűncselekmény nem történt, de valakinek az a benyomása, hogy jelen volt a gyűlölet.”

Elmosódó határok

A britek öt fő területet figyelnek a gyűlöletbeszéd kapcsán: vallási meggyőződés, faj vagy etnikum, szexuális orientáció, fogyatékosság, transznemű identitás. Ezt ugyanazon az oldalon lehet megnézni, ahol ellenőrizhető, hogy egy adott incidens még a tolerálható szólásszabadság keretein belül lévő vélemény volt-e, vagy már nyílt ellenségesség, amely a rendőrök hatáskörébe tartozik. 2024 márciusáig a brit rendőrség összesen 140 561 gyűlölet-bűncselekményt regisztrált, miközben 10-ből 7 esetben faji indíttatású gyűlölet-bűncselekményről volt szó.

Uniós buzgóság

És mi a helyzet a „szeretett” Szovjet-, bocsánat, Európai Uniónkkal? Az Európai Parlament nemrég fogadott el egy határozatot az Európai Bizottság azon szándékával összhangban, hogy „európai szinten bűncselekménnyé nyilvánítsák a gyűlöletbeszédet mint különösen súlyos, határokon átnyúló bűncselekményt”. Így a gyűlölet hamarosan egy szintre kerülhet olyan cselekményekkel, mint a terrorizmus vagy az emberkereskedelem. Természetesen mindezt közös értékeink védelmében!

Készen állnak arra, hogy börtönbe kerüljenek csak azért, mert egyszer vagy kétszer kicsúszik önökből egy indulatos bejegyzés? (És most nem a nyilvános erőszakra uszításról beszélünk, ami természetesen súlyos bűntett és más téma.) A bökkenő az, hogy magának a gyűlöletnek nincs rögzített jogi meghatározása. A határai úgymond rugalmasak. Ki dönti el, mi az, ami még elfogadható sértés, és hol lépi át valaki a határt? Milyen szellemben fogják a bürokraták kiképezni a rendőröket?

Mindenekelőtt: a gyűlölet egy érzelem. Ha szavakba öntötték, és ez valakit személyesen érintett, az szomorú (és etikátlan), de mit lehet tenni? Aki a közéletben aktívan megnyilatkozik, bőven talál rosszakarókat. Beleértve az újságírókat is, mi sem vagyunk kivételek – biztos ön is találkozott már nagyon kritikus (sőt durva) megjegyzésekkel a személyemmel kapcsolatban. És? Aki fél a medvéktől, ne menjen az erdőbe.

Cseh példa

A cseh igazságügyi miniszter, Eva Decroix (ODS) a múlt héten negatív fényben hívta fel magára a figyelmet, mivel maga is szigorúan fellépne a gyűlöletbeszéd ellen. Azt mondta, hogy a gyűlöletnek nincs helye a társadalomban – ezzel még egyetértek. A művelt ellenfelek képesek tárgyszerű szinten vitázni. A valóság azonban más – nehéz időkben az embereket az érzelmek vezérlik. Vajon nemcsak a kényelmetlen véleményekért, hanem az érzéseikért is börtönbe zárjuk majd az embereket? Egy irodalmi mű ismét megjósolta a jövőt… És ahogy egy Facebook-kommentelő megkérdezte – vajon kivizsgálják majd az Orosz Föderáció elleni gyűlöletbeszédet is? Hiszen a mi liberális napilapjaink rajongói rendszeresen minden rosszat kívánnak Putyinnak és honfitársainak. Vagy ott a gyűlölet rendben van? Erre persze mindenki tudja a választ.

Decroix üdvözli az új törvénykönyv bevezetését is, amely szigorúbban fog fellépni az adott körbe tartozó „előítéletes” bűncselekményekkel szemben. „Miért? Mert ez helyes” – hangoztatta a harmatgyenge érvelését. Majd hozzátette: „Az igazságszolgáltatásnak igazságosnak kell lennie.” Majdnem leestem a székről. Egy ilyen intellektussal bíró személy ül egy állítólag fejlett európai ország miniszteri székében?

Tegyük hozzá, hogy Szlovákiában is van precedens: a youtuber Daniel Bombic (Danny Kollár) jelenleg előzetes letartóztatásban van, mivel szélsőséges bűncselekmény elkövetésével vádolják. Gyűlölet vagy szélsőségesség – alma és körte – ha kényelmetlenné válsz a társadalom számára és el kell hallgattatni, a legegyszerűbb ezekhez a vádakhoz nyúlni…