Korábban több cikkben is foglalkoztunk a tranzíció témájával, azaz az orvosi nemváltással – férfiból nővé vagy fordítva. Részletesen olvashattak arról, hogyan kasztrálják sebészeti beavatkozással a férfi nemi szervet, hogy egy mesterséges vaginával helyettesítsék. A test ezt utána hegszövetként próbálja lezárni, ezért speciális tágítókat kell használni – el tudják képzelni, milyen problémákat okoz ez a gyógyulási folyamatban. Például szövetelhalást, vagyis a testi szövetek elpusztulását… Egyesek számára azonban még ezek az információk sem elegendők ahhoz, hogy az orvosi tranzíciót elítéljék, mint a test eltorzításának abnormális módszerét. A pszichológiai tényezőket is figyelmen kívül hagyják; kérdezzék csak meg a Daniel Black névre hallgató fiatalembert, aki már régen megbánta döntését, és most a transzgender ideológia agresszivitása ellen kampányol.

Beteges progresszivizmus

Az ősi törzsi társadalmak a „tabu” intézményét (bizonyos dolgok abszolút tiltását vagy a róluk való beszéd mellőzését) épp azért vezették be, hogy mint társadalmak fennmaradjanak. Bizonyos dolgokról egyszerűen nem érdemes túl sokat beszélni – a társadalom védelme érdekében. Csehország azonban újra „haladó” akar lenni (ez az a jól ismert progresszivizmus), még akkor is, ha ez már az egészség rovására megy. Az ottani életmódmagazinok már-már dicsőítő hangnemben írnak a transz modellről, a 36 éves Martina Sobkováról, aki az első cseh résztvevője lesz a thaiföldi Miss International Queen szépségversenynek. Ez a verseny kifejezetten transz nők számára jött létre, és bizonyos körökben nagy a presztízse.

Új sztár az LMBTQ-cirkuszban

De rendben, hagyjuk a cirkuszt a bohócokra, ahogy mondani szokás. Az ijesztő valójában az, hogy Sobková lehetőséget kapott arra, hogy iskolákban beszéljen a transz élményeiről. Mindez olyan magasztos jelszavakkal van álcázva, mint például az „önelfogadás”. És képzeljék csak el, ez a botrányos transz propaganda az Amnesty International támogatásával zajlik! Az Élő Könyvtárak projekt keretében „kisebbségek” kapnak lehetőséget a megszólalásra, de a valódi kisebbségek – mint a romák, hajléktalanok vagy vallási kisebbségek – mellett az LMBTQ-közösség is jelen van. Egy olyan kisebbség, amelyet a szexuális identitás és irányultság határoz meg.

És nem, ez nem az önelfogadásról szól. Aki elfogadja önmagát, az más szóval elismeri, hogy olyan, amilyen – pont. Nekem például nem a legkisebb az orrom, és nem egyszer kaptam emiatt megjegyzéseket. Néha elég keményeket is. És? Műtő közelébe se mentem. A külső nem lehet az egyéni elégedettség meghatározó tényezője. Még ha manapság a médiában a szépség nagy „érték” is. És fordítva: aki enged egy olyan homályos és ingadozó érzésnek, hogy ő más nemű vagy neműnek érzi magát, az sajnos hagyta, hogy a fejébe szivárogjon a szivárványos propaganda. Logikusan nézve: egy férfi nem tudhatja, milyen nőnek lenni, mert egyszerűen nem az. Már csak az az „apróság”, hogy sosem menstruált, kizárja ebből. Akkor miről beszélünk egyáltalán?

Ez pszichológiai kérdés

De jó, akkor nézzük az erkölcsi és spirituális aspektust: az ilyen brutális beavatkozás az emberi testbe egyszerre ellentétes Istennel és a természettel. Vagyis, ha valaki nem érzi jól magát a bőrében, az nem azért van, mert „rossz” testbe született. Ez pszichológiai kérdés, aminek részleteit meghagyom a szakértőknek és tudományos kutatásoknak. Aki viszont komolyan érdeklődik a téma iránt, az elismeri, hogy a „nemi diszfória” komoly mentális probléma, ami szakemberek figyelmét igényli – és itt nem plasztikai sebészekre gondolok.

Végül egy megjegyzés az identitás kérdéséről általában. Figyeljék meg, mi történt a nemzeti identitással a nyugati kultúrákban. Feloldódott egyfajta világpolgárságban. Az LMBTQ-kampány a „határozd meg újra önmagad” szellemében, ahol akár középső neműnek is érezheted magad, oda vezet, hogy az ember feloldódik egy meghatározhatatlan, nemtelen vagy aszexuális lényben. És kiknek kedvez ez? Nos, ha már nem érzed magad például szlováknak, hanem mondjuk répának vagy az Eiffel-toronynak, akkor nem fogsz kiállni a hazádért – nemhogy harcolni érte. Végső soron erről szól az egész – a tömeg irányításáról, amely így egyetlen szürke biomasszává olvad össze.