Michal Lipták civil aktivista írja: „Természetesen ott voltam a pénteki tüntetésen, mert azt akarom, hogy megbukjon a kormány”. És ezzel mindent el is mondtunk. A „béke” vagy az „európai értékek és az összetartozás” magasztos jelszavai mögött valójában egyetlen szándék húzódik meg: a kormány megbuktatása. Mit számít, hogy a kormányt az emberek demokratikus választásokon választották meg? A fent idézett aktivista legalább nem teketóriázik, és nyíltan beszél – ezért meg kell őt dicsérni. Ellentétben másokkal, akik úgy tesznek, mintha meg akarnák „menteni” Szlovákiát…

Fiktív követelések

Figyelem, kedves dezorientált civil társadalom: az EU-ból csak népszavazással lehet kilépni. Említette bárki is valahol, hogy kiírnak egyet? Olyasmi ellen tiltakozni, ami nincs napirenden, amit még csak futólag sem említettek, az… őrültség. Mi másnak nevezhetnénk azt, amikor manipulált emberek ezrei vonulnak jóhiszeműen a terekre teljesen alaptalan félelmükben?

Úgy játsszák Karel Kryl dalait, mintha ´68 vagy ´89 lenne, de a mostani helyzet még csak távolról sem hasonlít ezekre a dátumokra. Nem fenyeget az orosz megszállás veszélye (NATO-tagok vagyunk!), és a tereken szabadon elkiabálhatod a gondolataidat. Titkosrendőrség sem létezik, hogy tömlöcökben vallasson benneteket, fenyegesse a családotokat, esetleg megakadályozza az egyetemi tanulmányaitokat. Mindezt tisztázni kell, mielőtt a terekre mentek, hogy tudjátok, miért is vagytok ott valójában…

A média és az ellenzék félreértelmezte Tibor Gašpar (Smer) parlamenti alelnök kijelentését arról, hogy a Smer most nem fontolgatja az euroatlanti struktúrákból való kilépést, olyan kontextusba helyezve, mintha ez lenne a jövő napirendje. Ugyanakkor Fico, Eštok és a köztársasági elnök, Peter Pellegrini is többször hangsúlyozta, hogy a nyugati irányultságunk egyértelmű és megváltoztathatatlan! És mi a baj Fico találkozóival a világhatalmak vezetőivel? Még Erdogan miatt is őt hibáztatják, pedig Törökország NATO-tag! Az ilyen érvelésnek semmi értelme, ezt el kell ismerni.

Átvert tüntetők

Akkor miről is szólnak „A kormányból vonuljatok ki, ne az EU-ból és a NATO-ból” feliratú transzparensek? Pontosan erről – a tüntetőket ravaszul felhasználták egy kormányellenes kampányra, amelynek egyetlen valódi célja a koalíció eltávolítása a hatalomból. Abban a reményben, hogy az előrehozott választásokat Michal Šimečka, a Progresszív Szlovákia elnöke a százalékpont töredékével megnyerheti, és így felhatalmazást kap a kormányalakításra. Elvinné az opportunista KDH-t, amely etikai kérdésekben homlokegyenest ellenkező értékeket vall, az SaS-t, és ha ez nem lenne elég, a „nagyobb jó” érdekében egészen Matovičig menne le (bár ma már nyilvánosan elutasítaná az ilyen lehetőséget, de emlékszünk, hogy legutóbb még a Hlast is megpróbálta behálózni).

Vegyük az összes eszközt, amivel Fico leváltását megpróbálták elérni: karikaturisták hecckampánya, lejáratási kampány a pszichiáterek és pszichológusok részéről, lövöldözés… Semmi sem használt. Az aktivisták tehát ismét a jól bevált tüntetésekkel próbálkoznak (és itt most nem összeesküvésről beszélek – önmagában is nyilvánvaló, hogy ezek a törekvések összefonódnak. Szlovákia kicsi, és ne tegyünk úgy, mintha az aktivista vezetők nem ismernék egymást, és nem tárgyalnának egymással)! Ugyanakkor komoly tényeket titkolnak el a támogatóik elől.

Túlzásba vitt jóság

Először is, Robert Fico kormányfő soha nem „ásta be” magát a hatalomba. Emlékezzünk vissza 2018-ra: a békés tömegtüntetéseket az állam semmilyen módon nem zavarta meg (Matovičékkal ellentétben, akik a világjárvány idején rendőri erőt alkalmaztak). És milyen biztonsági intézkedéseket hoztak a Fico elleni tavalyi merénylet után? Nos, szinte semmilyeneket. Nem hirdettek szükségállapotot. Pedig lehetett volna – elvégre az egyik legfőbb közjogi méltóság elleni merényletkísérletről volt szó. Persze, nem akarom a miniszterelnököt glorifikálni, csak a tényeket közlöm. Személyes véleményem szerint azonban hiperkorrekt volt; egyesek talán azt mondanák, hogy túlzásba vitte a jóságát…

Hiányzik a kormánypárti média

Még Andrej Danko, az SNS elnöke is időnként joggal vádolja őt azzal, hogy túl „puhány” azokkal az ellenfelekkel szemben, akik a politikai harcban nem riadnak vissza a különböző alattomos módszerektől. De még itt is világos, hogy Fico nem sérti meg a demokratikus alapelveket, nem folyamodik kemény intézkedésekhez. Hozzátenném, hogy ha a kormányfőnek rendelkezésére állna egy olyan médiacsoport, amely ezeket az erényeit újra és újra felmutatná, ahogy azt a Soros-média teszi ellenkező előjellel, akkor a társadalmi hangulat is sokkal kiegyensúlyozottabb lenne. Nem elég ugyanis, ha személyesen megy el a tévécsatornákhoz vitázni – így ugyanis magányos katonaként lép fel. Erős, de egyedül van.

2018-ban a Juraj Šeliga (és a hölgy, akinek a nevét szerencsére elfelejtettem) által vezetett „forradalmárok” sikerrel jártak. Az akkori koalíció egyes politikusai megijedtek, és még a kormány átalakítása sem volt elég a tömegek megnyugtatásához. Új entitások jöttek létre, átrajzolva a politikai térképet. Ugyanakkor kijelenthetjük, hogy az újságíró és menyasszonya meggyilkolására válaszul meghirdetett tüntetéseknek bizonyos értelemben mélyen emberi jellege volt. Magam is emlékszem, hogy lesújtott a két fiatal halálhíre…

Valóban ez lenne a vég?

A mostani tüntetésekből hiányzik ez a jelleg. Ez pusztán egy kísérlet a kormány megdöntésére. Hiába nevezik magukat az aktivisták Békét Ukrajnának, ha a valóságban semmit sem tesznek a békéért. De valóban teljesen semmit. Kiabálni, közösségi bejegyzéseket írni, hízelegni Zelenszkijnek vagy lőszert küldeni a lövészárkokba, még nem jelenti azt, hogy békét akarnának. Ebben talán megegyezhetünk. A kérdés csak az, hogy egy ilyen csoport miért próbál ilyen látványosan megszabadulni a kormányfőtől.

Mi hasznuk lenne belőle, ki vette rá őket, ki adja nekik az ihletet? Ha lenne egy amerikai mintájú FARA-törvényünk (a külföldi ügynökök nyilvántartásáról szóló törvény szerk. megj.) a civil szervezetek finanszírozására, ma sok minden világosabb lenne. És nem kellene a tereken fagyoskodniuk és mesterségesen gerjesztett indulattal szlogeneket kiabálniuk egyes polgártársainknak, akik hagyják magukat manipulálni a magasztos jelszavakkal.

Egy utolsó megjegyzés: volt egy „gyöngyszem” a Denník N napilap vasárnapi számában. Matúš Kostolný főszerkesztő szerint Fico kezdi elveszíteni a halamát, így számára ez a vég kezdete. Nos, azt hiszem, párhuzamos világokban élünk… Vagy talán a Denník N őszinte elemzés helyett már inkább az „álmodj velünk” műfajt kedveli. (Hlavné správy)